Pannonanizáló Balkánaán

Tegnap végre megtörtént a kinevezés, és hétfőn veszem át a Magyar Szó főszerkesztését. Aki arra számít, hogy már keddtől egy tetőtől talpig megújult lapot vehet a kezébe, az csalódni fog. Sőt az is, aki egy-két hónapon belül vár gyökeres, a lap struktúráján, küllemén is látható változást.

Ami ebben a pillanatban a legsürgetőbb, hogy enyhítsük a szerkesztőségben dolgozók nehéz anyagi helyzetét. És bár a pénzek nem a főszerkesztő zsebében vannak, meggyőződésem, hogy a szerkesztőség hajlandó és képes is volna önnön boldogulását elősegíteni, ha ebben támogatásra lelne.

A programomban azt írtam, és ehhez tartom is magam, hogy a tartalmi elemek kezelésére, vagyis a témafeldolgozás milyenségének kérdéskörére, valamint a szövegek minőségének javítására kell fektetni a hangsúlyt az első fél évben. Ezzel párhuzamosan fog történni a szerkesztőségi kapacitások felmérése és az operatív munka racionalizálása.

Nincsenek illúzióim: nyilván nagyon sokszor megakad majd ez a folyamat, mert lokális tüzek eloltására kell koncentrálni az erőinket, de félbeszakadni nem szakadhat félbe.

A következő fél évben párhuzamosan kellene munkálkodni a webes felület továbbfejlesztésén, az újságoldalak dinamikus tördelési és szerkesztési stratégiáján. Ugyancsak ekkor válna aktuálissá egy megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása a regionális mellékletekre vonatkozóan.

Hétfőn tehát teljes gőzzel nekikezdünk, az olvasókat pedig arra kérjük, hogy tartsanak ki a Magyar Szó mellett.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik gratuláltak a kinevezéshez, és azoknak a rosszakaróimnak is, akik lejárató kampányukkal igyekeznek népszerűsíteni elképzeléseimet.

Elismerem, nem valami ötletes címmel, de pontosan (vagy körülbelül) 10 évvel ezelőtt indítottuk útjára néhány barátommal, társammal a tollban és a számítógépben a CafeHU webzine-t. A bombázások és a rendkívüli állapot idején, amikor minden szerbiai sajtóorgánumot (ön)cenzúráztak, nem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Persze egyáltalán nem gondoltunk ebbe úgy igazán bele, csak egyszerűen csináltuk, partizánkodtunk a neten.

A CafeHU a bombázásokat követően még néhány hétig vagy hónapig létezett, aztán szépen lassan megszűnt. A cafehu.hypermart.net címünk is elveszett, és egy jó ideig nem volt elérhető a fanzine. Aztán valaki - fogalmam sincs, hogy ki - a CafeHU romjait összegereblyézgette, és újra elérhetővé tette. Ma találtam rá a http://www.yurope.com/zines/cafehu/ címen, és nagyon megörültem neki. Köszönet az ismeretlen jótevőnek! (Még az archívumot is megtöltötte, amennyire tudta.)

Egyúttal köszönök mindent így utólag is a közreműködő barátoknak, kollégáknak, akiknek szövegei - többnyire könnyen fölfejthető álnéven - itt olvashatók, vagy akik a technikai hátteret biztosították. Ők név szerint: Csernik Előd, Cservenák Tamás, Jeges Dániel, Klemm Anna, Mengyán Ildikó, Szakmány György és Virág Gábor.

El kell ismerni, zseniális ötlet volt Magyar Koalíció nevet adni az új VM pártnak. Tökéletes módja ez a kevésbé informált honpolgárok megtévesztésének, ami lehet csak ideig-óráig tud majd hatni, de ha netalán a nagyon közeli jövőben kerülne sor választásokra, bizonyára nem kevesen lennének, akik a Magyar Koalíció helyett tévedésből a Magyar Koalícióra szavaznának.

A hárompárti Magyar Koalíciót soha nem jegyezték be hivatalosan. Ez mindössze egy, a választásokon használt megnevezés volt a három párt szövetségére, amelyek nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat (bezzeg ha a kezdet kezdetén az előrelátó Rácz Szabóra hallgattak volna...). Így ha most tartanának választást, amelyen indulna az újonnan alakult és bejegyzett Magyar Koalíció nevű párt, bizony az eredeti Magyar Koalíció kénytelen volna más nevet használni. Lehetne VMSZ-VMDK-VMDP Koalíció. Vagy VMSZ-VMDP-VMDK? Vagy ábécé-sorrendben: VMDK-VMDP-VMSZ? Ajjaj, ez még okozhat civakodást. Persze lehetne új elnevezést is találni, de azt meg nem lenne könnyű egyik pillanatról a másikra bevésni az emberek tudatába.

Akár lesznek a közeljövőben választások, akár nem, az új párt pontosan megszabta az eredeti Magyar Koalíció tagpártjainak az elkövetkező hónapokra vonatkozó tevékenységét. Nevezetesen, a VMSZ, a VMDP és a VMDK elkövetkező hónapjai arról fognak szólni, hogy megmagyarázzák a választóknak: ez a Magyar Koalíció nem az a Magyar Koalíció, hogy ez az MK hamis MK, nem az igazi. Mindeközben pedig kénytelenek lesznek lemondani a "hárompártok" (Ágoston-parafrázis) az MK névről.

Bravó, Lászlóék! Cinikus és elég tisztességtelen dolog volt ezt a nevet adni az új pártformációnak (amely - László Bálint nyilatkozatából ítélve -, úgy tűnik, még azt sem tudja pontosan, mit akar), dehát a politika nem a legerkölcsösebb szakma. Ha idegen tollakkal ékeskedve, megtévesztéssel szavazatokra lehet szert tenni, hát miért is ne.

A VM politikum és média egy része nem győzte bizonygatni annak idején, hogy micsoda nagy bonyodalmakat fog majd okozni, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni övezethez 2007 decemberében. Leereszkedik a schengeni vasfüggöny, ellehetetlenül a vajdasági magyarok kapcsolattartása az anyaországgal, megszűnnek az eddig jól működő csatornák - ilyen és ehhez hasonló, pánikhangulatot keltő kijelentések hangzottak el felelős tisztséget betöltő személyek szájából.

Aztán leereszkedett az a bizonyos "vasfüggöny", és csakhamar kiderült, hogy semmivel sem szörnyűbb a helyzet, mint amilyen korábban volt. A pánikhangulatot keltők elhallgattak, és senki sem érezte úgy, hogy esetleg magyarázattal tartozna a fölöslegesnek bizonyult vészharangkongatásért.

Nem hogy nem nehezült meg a kapcsolattartás, hanem egyenesen könnyebbé vált az utazás a vajdasági magyarok számára nem csak Magyarországra, hanem a schengeni térség egyéb országaiba is. Persze egyes magyarországi illetékesek már 2007-ben próbálták bizonygatni, hogy ez így lesz, és nem kell megijedni, de az érveiket nem lehetett hallani a nagy populista lármától.

A vízumigényléskor 2008 óta is praktikusan ugyanazokat a papírokat kell bemutatni a magyar konzulátusokon, mint amiket a korábbi időszakban kellett. A vízumdíjat (ha egyáltalán megfizettetik) és az egyéb költségeket bárki visszaigényelheti a magyarigazolványával. És ami az egészben a legjobb, hogy ezzel a viszonylag könnyen és gyorsan beszerezhető, általában egy-két éves időtartamra szóló és többszöri beutazást lehetővé tevő vízummal aztán utazhatunk Görögországtól, Olaszországon át egészen Dániáig anélkül, hogy újra meg újra sorba kellene állnunk.

Emlékszem, micsoda komplikációval és megaláztatással járt, amikor néhány évvel ezelőtt osztrák, illetve belga vízumért folyamodtam. Minden apróságról közjegyző vagy más hivatalos instancia által hitelesített bizonylatot kértek, minden papírt le kellett fordíttatni, és még így sem lehetett biztos az ember abban, hogy kegyesek lesznek hozzá az akkor már schengeniek, és megadják neki a vízumot - persze szigorúan csak arra a pár napos időtartamra, amelynek indokoltságát bizonyítani tudta. Ismerek olyanokat, akik - bár minden papírjuk "rendben volt" - el lettek utasítva.

A magyarországi bürokráciáról is sok rosszat tudnék mesélni, a szőrszálhasogatás és a nevetséges feltételtámasztás a lételeme. Mindez azonban szerencsére nem jellemző a vízumkiadásra. Ebben Magyarország valóban a liberálisabb országok közé tartozik.

Jó lenne, ha a pánikot keltő politikusok most, egy év elteltével kiállnának a nyilvánosság elé, és elismernék, hogy tévedtek. Esetleg megköszönnék a magyar államnak, hogy nem gördít fölösleges akadályokat a vajdasági magyarok elé.

Ebben a pillanatban egyedül a VMSZ áll ki a (kvázi)hatalmi pártok közül teljes mellszélességgel az alkotmányosság mellett, Vajdaság érdekében. Szinte hihetetlen, de még a Liga is meglepően lagymatagul reagálta le, hogy a demokraták "központi bizottsága" takarékoskodás címén 15 milliárd dinárral készül megrövidíteni Vajdaságot.

Pásztor Bálint képviselő ma egyértelműen kimondta, hogy szó sem lehet arról, hogy a VMSZ négy képviselője megszavazzon egy olyan köztársasági költségvetést, amely a vajdasági költségvetés számára az alkotmány által szavatolt 7 százaléknál kevesebb pénzt irányozna elő. Nagyon helyes, és ebből egy jottányit se volna szabad engedni! Ez a 7 százalék is szégyenletesen kevés, és akármennyire is vicces, hogy ezt így számszerűsítették a legfőbb jogi aktusban, az alkotmány rendelkezéseit be kell tartani, és ez ellen nincs apelláta.

Takarékoskodásra hivatkozni pedig nagyon buta dolog, hiszen a 7 százalék arányokról szól, nem fix összegekről: ha a köztársasági költségvetés kisebb, tehát takarékosabb volna, akkor ennek arányában nyilván a tartományi is kisebb lehetne. De mivel a köztársasági büdzsét állítólag még a tavalyinál is nagyobbra méretezték, hát mi indokolná, hogy a tartományi ne legyen arányosan úgyszintén nagyobb?

Szerencsére úgy tűnik, hogy a demokraták vajdasági különítménye is a sarkára állt, és egyelőre elég határozottan követelik Pajtićtyal az élen a 7 százalékról szóló klauzula betartását. A VMSZ tehát (nem várt?) szövetségesre lelt, ami sajnos nagy szó, hiszen magától értetődő kellene, hogy legyen, hogy az alkotmány betartartását minden párt fontosnak tartsa, és hát nem ez a helyzet.

Pajtićékat még könnyen meggyomrozhatják belgrádi párttársaik, de a VMSZ-nek nem volna szabad engednie az álláspontjából. Ha esetleg nélkülük is megszavaznák valahogy a büdzsét (Nikolićék részéről mutatkozik készség arra, hogy beugorjanak ebbe a történetbe), menten az Alkotmánybírósághoz kellene fordulniuk.

Lódi Gábor, a Demokrata Párt parlamenti képviselője volt az egyetlen magyar politikus, aki megjelent a Vajdaság Szerbiához csatolása kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen. Bár nem erős oldala, igyekezett érvelni amellett, hogy miért is okés, hogy részt vesz ezen a dzsemborin. Azt mondja, hagyjuk a múltat, és tekintsünk a jövőbe. Rendben, de akkor mit keresett egy, a múltról megemlékező ünnepségen? Azt mondja, Vajdaság nem tud Szerbia keretein kívül megmaradni. Ez valami fogadás? Tartom! A területek elcsatolásával kapcsolatban azt mondja, a győztesek írják a történelmet. Magyarán: ez van, ezt kell elfogadni. Egyetértek! Magyarország annak idején elbaszta, minekutána rondán és igazságtalanul megbüntették. Szerbia 1999-ben ugyancsak elbaszta, minekutána kevésbé rondán és kevésbé igazságtalanul, de megbüntették. Lehet, hogy Lódi lesz az, aki veszi a bátorságát, és megmagyarázza ezt a kézenfekvő párhuzamot a főnökének? „Értsd meg, Boris, Kosovo függetlensége a győztesek által írt történelem tényszerűsége.”

Nem kell hetente vezércikkbe foglalnunk a „Trianon” szót ahhoz, hogy valóban felfogjuk, mekkora igazságtalanság történt a történelmi Magyarországgal az I. világháborút követően. Nem is olyan nehéz „átélni” (vagy mondjuk inkább: átérezni) a kilencven évvel ezelőtti eseményeket, mint ahogy azt Lódi hiszi, még egy magamfajta, a „közösségétől elbitangolt, gyökértelen liberális ficsúr”-nak sem. És mindennek a kimondásától még nem válik az ember automatikusan mindentvisszát skandáló, bocskait viselő és/vagy „kopaszra borotvált idiótává” (© Pavel Domonji).

Azt gondolom, megértették volna Lódi szerb nemzethez tartozó pártbéli kollégái, ha történelemszemléleti okokra hivatkozva távol marad az ünnepségről. Talán jobban is díjazták volna, mint ezt az identitászavaros magatartását.

Napok óta nem tudom eldönteni, hogy a szerb napilapok etetnek csak, vagy tényleg villantott egy nagyot Kasza József tiszteletbeli elnök a VMSZ hétvégi közgyűlésén.

A Blicben és a Gradjanskiban ugyanis azt olvastam, hogy Kasza botrányos kijelentést tett, miszerint a magyar kisebbség a "legképzettebb és legműveltebb" az összes szerbiai kisebbség között. Sajnos, nem tudom pontosan idézni a feltehetőleg magyarul elhangzott (ha elhangzott) butaságokat, ugyanis a VM média egy szóval sem említi az esetet.

Nehezen hiszem, hogy a média számára nyitott közgyűlésről tudósító szerb napilapok újságírói összebeszéltek volna, hogy valótlanságok megjelentetésével lejáratják Kaszát. Ha pedig tényleg elhangzott ez az ominózus kijelentés - cáfolatot nem láttam -, akkor bizony nemcsak hogy közölni kellett volna a magyar médiumoknak is Kasza szavait, hanem kommentárban is foglalkozni illett volna vele.

Elvonatkoztatva attól, hogy mi jött ki és mi nem Kasza száján, újra és újra figyelmeztetnünk kell arra, hogy egyik népcsoportot a másik fölé helyezni, és annak felsőbbrendűségét hagsúlyozni bármilyen vonatkozásban, nem más, mint rasszizmus. Borzasztó érzékenyek a különböző hobbi- és civil szervezeteink, gitt- és politikai egyleteink arra, amikor a magyar közösséget éri efféle verbális támadás, és ez nagyon is helyénvaló. Csakhogy mindaddig hiteltelen marad a minket érő támadások elleni fellépésünk, amíg a saját nemzeti közösségünk soraiból jövő gyűlöletbeszédre nem reagálunk. Legjobban utálom azt a magyarázkodást, hogy hát eleget ártanak nekünk mások, legalább mi ne ártsunk saját magunknak, mert az efféle magyarázkodás mögött valójában gyávaság áll.

Mondhatunk mi bármit az amerikaiakra, hogy bunkók, hogy agresszívek, hogy önteltek, de jobb lenne, ha előbb magunkba szállnánk, és elgondolkodnánk azon, hogy mikor lehet majd Szerbiának albán vagy Magyarországnak roma államfője. Amerika bebizonyította, hogy továbbra is a demokrácia éllovasa, olyan ország, amelyik újra és újra képes átlépni saját árnyékán. Nem tökéletes demokrácia az amerikai, de még mindig a létező legtökéletesebbek egyike.

A honlapomon immár elérhető a Családi Körben megjelent, az Újvidéki Televízióban történt október eleji események lehetséges hátterét megvilágító riportom. Holnap elérhetővé teszem a Dina Kurbatvinski-Vranešević vezérigazgató asszonnyal készített interjúmat is. A kommentárom íródik.

Sajnos, egyelőre nem volt alkalmam feltenni a kérdéseimet a TV-ügy kulcsszereplőjének, Dina Kurbatvinski-Vranešević vezérigazgatónak, aki elfoglaltságai miatt egyelőre nem tudott fogadni. Folyamatosan próbálunk időpontot egyeztetni, és én még mindig nem mondtam le arról, hogy valóban sikerül elkészítenem a Vranešević-interjút. Mivel nem szeretném semmivel sem befolyásolni a vezérigazgató válaszait, az ügy véleményezését további egy héttel elhalasztom. Az ügyről készített riportom (Jó éjt, Vajdaság! címmel) olvasható az egyelőre kizárólag papíron megjelenő Családi Kör legújabb számában.

Az Újvidéki Tévé magyar szerkesztőségében zajló eseményekről egy hét múlva fogok véleményt írni. Addig azért nem, mert riportot készítek a válsághelyzetről (amely sokkal mélyebb gyökerű és sokrétűbb, mint azt a médiában megjelenő hírek alapján föltételezni lehetne). Miután jövő csütörtökön a Családi Körben megjelenik a riport, elmondom a véleményem is.

A pressburger.org-on elérhető a vajdasági statútumtervezetről szóló elemzésem. Ízelítőképpen most ennyi:

A statútumtervezetben leírt Nemzeti Közösségek Tanácsa – ez a se felsőház, se bizottság – egy olyan torz valami, aminek életre hívásában nem az – egyébként sok mindenért kárhoztatható – alkotmány a ludas. Egy 30 fős testület lesz ez, amelynek felét „a magukat a Vajdaság AT összlakosságában többséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők” teszik ki, a másikat meg a kisebbségi képviselők. Vagyis a 120 fős Vajdasági Képviselőházba („alsóházba”) bekerült honatyákat fogják nemzetiségi alapon szétválasztani szerbekre és nem szerbekre, majd – közelebbről be nem határolt módszerrel – párthovatartozásuktól függetlenül fognak kiválasztani közülük 15-15 főt. Tehát lesz egy testület, amivel el lehet majd dicsekedni a kisebbségi jogok érvényesítésére érzékeny EU-ban meg az Európa Tanácsban, vagyis kirakatintézménynek jó lesz. Feltéve, ha sikerül eltitkolni, hogy ennek az ominózus tanácsnak semmiféle döntéshozatali jogköre, ne adj isten vétójoga nem lesz, hogy a nemzeti hovatartozás alapján összeálló testületnek semmiféle legitimitása nem lesz, hiszen a tagjait politikai és nem nemzeti hovatartozásuk alapján választották meg egy másik testület – a képviselőház – tagjaivá, továbbá hogy kiskorúsítják a kisebbségeket, mert a többség gyámkodásával tartják csak őket képesnek a kizárólag őket érintő kérdések megvitatására.

(Szűk alkotmányos mozgástérben)

Némiképp újra kell értékelnem a témával kapcsolatban eddig leírtakat.

Leszögezném: a VMDP honlapját hónapok óta nem látogattam - így azt sem tudom, hogy az érdekes változások pontosan mikor kezdődtek -, de mivel a címét képtelen voltam a fejemben tartani, mindig a Goggle-lal kezdtem a keresést. Most is. A "VMDP" betűszóra magyar nyelvű kereséssel nekem a második, kifettézett Vajdasági Magyar Demokrata Párt kezdetű találat ötlött a szemembe elsőként. Rákattintottam - ez volt a www.vmdp.freewebspace.com -, és azt láttam, hogy olvashatatlan. Firefoxot használtam ekkor.

Mivel a VMDP domaincímével kapcsolatban csak annyi volt az eszemben, hogy valami megjegyezhetetlen ingyenes cím, a freewebspace-es vari teljesen beleillett az emlékeimbe. Ma este viszont ismét beírtam a Google-be a "VMDP" kifejezést, és most láttam csak, hogy az első helyen a www.vmdp.n1.hu cím jelenik meg, és ekkor kapcsolatam, hogy valójában ez volt az a cím, amit éveken át látogattam, nem pedig a freewebspace-es.

Ebben a pillanatban a www.vmdp.n1.hu címen én csak egy webarchívba csomagolt doc-file-t látok, amely tartalmazza az utóbbi napokban a Setyerov-László-Ágoston vonalon lezajlott vitát meg a Setyerov-féle, megkérdőjelezett legalitású szabadkai körzeti szervezet pártprogram-kiegészítési javaslatát. Semmi más itt nincs.

A www.vmdp.freewebspace.com címen viszont most valóban elérhető egy honlap, miként az előző bejegyzésemben írtam - ám nem Firefoxszal. Azzal továbbra is olvashatatlannak látszik. Operával viszont működik. (Gondolom, IE-re optimalizálták, ami öreg hiba, hisz ki használ ma már Explorert, ha nem muszáj? Sajnos, linux alatt nem tudom ezt lecsekkolni.)

Tehát annyi bizonyosnak látszik, hogy az ős-VMDP-cím az Ágoston András által pártütőknek nevezett szabadkai klikk kezében van, mert a szóban forgó doc-file tartalma és minden korábbi anyag letörlése ezt cáfolhatatlanul bizonyítja. A másik címről az ott fellelehető tartalom alapján azonban egyelőre csak valószínűsíteni lehet, hogy azt sem Ágoston ellenőrzi.

Amit nem kell újraértékelnem, az a következő: mindez igen szánalmas és komolytalan.

Hát itt tényleg történt valami, mert jelenleg ugyan elérhető, azaz látható az oldal, ám semmiféle friss anyag nem található rajta. A legfrissebb cikk, azaz Hírlevél 2005-ből való. A levélcímnél meg csak annyit ír: Temerin. Postás legyen a talpán, akinek ennyi is elég.

Valaki megtámadhatta a Vajdasági Magyar Demokrata Párt honlapját, mert az nagyon rondán néz ki, olvashatatlan (nem, mintha korábban nem lett volna ronda és olvashatatlan, persze azért nem ennyire). Nem hiszem, hogy külsősök hackelték volna meg az oldalt, valószínűbb, hogy a párton belüli villongások a webre is átterjedtek, és az egyik szárny ímigyen próbál betenni a másik szárnynak, hogy szétrombolja a honlapot. Meglehetősen szánalmas ez az egész és komolytalan.

Persze komolytalan a honlapnak a kinézete mellett a webcíme is. Képzeljék: http://www.vmdp.freewebspace.com/ ! Egy magára valamit is adó párt vagy bármilyen más szervezet legalább ne ingyenes tárhelyet és domaint használjon, amelyen nevetséges reklámok villognak, hanem áldozzon be némi aprópénzt, és lőjön be egy ingyenesen letölthető, de jól funkcionáló felületet, ha már nincs pénze webdesignereket fizetni. Ezúton jelezném, hogy a www.vmdp.rs és a www.vmdp.hu, de még a www.vmdp.net is szabad préda.

A Vajdasági Magyar Szövetség a nemzeti tanácsok közvetett, elektorok útján történő megválasztását szorgalmazza – hangzik el időről időre a vád. Persze ezt az állítást a VMSZ részéről rendre visszautasítják. Van is mire hivatkozva cáfolni, hiszen a hárompárti Magyar Koalíció autonómiakoncepciójának 3. pontja világosan fogalmaz: „A Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztása általános, többpárti, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás útján történik, listás – részarányos választási rendszerben.” Vagyis nem igaz az, hogy az MK gerincét képező VMSZ ne a közvetlen választást szorgalmazná.

Pásztor István szerint nincs miről tovább egyeztetni koalíciós partnereivel a kérdésben, ezért nem ment el a VMSZ-ből senki sem Óbecsére, hogy Pállal, Ágostonnal, Rácz Szabóval és Bozókival közös álláspontot alakítson ki az ezer éve készülő nemzeti tanácsokról szóló törvény vonatkozásában.

Nos, nem állítanám, hogy ne lennének letisztázandó, nyitott kérdések a törvénnyel kapcsolatban. Mert ha minden VM párt meg a VM civilek is egyöntetűen a magyar választói névjegyzék létrehozásáért és az ez alapján közvetlenül megválasztandó MNT-ért szállnak is síkra, ez még egyáltalán nem jelenti, hogy a VMSZ teljesen lemondott volna a közvetett, elektoriális megoldásról, mint másodlagos lehetőségről. Vagyis abban igenis vannak nézetbeli különbségek, hogy a készülgető törvény csakis a közvetlen választást lássa-e elő – ezt akarja a VMDP, a VMDK és az MPSZ –, avagy legyen ott alternatívaként az elektoriális választás lehetősége is, mondjuk arra az esetre, ha nem sikerülne összeállítani a választói névjegyzéket – ezt szorgalmazza a VMSZ, habár Pásztor erről nem szokott beszélni. A VMSZ elnöke ehelyett csak a magas labdákat csapkodja le rendre, amikor azzal vádolják meg pártját, hogy a közvetett választást szorgalmazza, mert ez ilyen formában persze nem igaz.

Vele szemben Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki a VMSZ tisztségviselője is egyben, tavaly decemberben világosan kimondta, hogy a törvénybe igenis be kell iktatni a közvetlen választás lehetőségét is. Íme, mit nyilatkozott a Magyar Szó 2007. december 6-i számában:
„Kérdésünkre, hogy a VMSZ el tudna-e fogadni egy olyan törvényt, amely kizárólag a közvetlen választás lehetőségét látja elő, Józsa a következőket válaszolta:
– A közvetlen választói rendszernek a kisebbségi választói névjegyzék az előfeltétele, ilyen pedig ebben a pillanatban nem létezik. Mindaddig tárgytalan közvetlen választásokban gondolkodni, amíg annak technikai előfeltételei nincsenek meg, választásokat viszont addig is le kell majd tudni bonyolítani. Ezért nem lehetünk elégedettek egy olyan törvénnyel, amely csak a közvetlen választást tenné lehetővé, mert erre még nem értek meg a feltételek – mondta az MNT elnöke.”

Ezt az állítást a VMSZ részéről senki nem cáfolta azóta sem, és arról sem olvastam, hogy letisztázták volna, hogy december óta vajon megérettek-e a feltételek arra, hogy a VMSZ is kizárólag a közvetlen választást tartsa egyedül elfogadhatónak, avagy még mindig alternatívában gondolkodik.

Óbecsén letisztázhatták volna, hogy ezzel most hányadán állnak. Ha ez a továbbiakban sem történik meg, akkor inkább mondassék ki, hogy nincs többé Magyar Koalíció, és a VMSZ – kellemetlenkedő szatellitjei nélkül – önállóan kívánja intézni a dolgokat, hiszen helyzetéből kifolyólag megteheti.

Bajban van a Szerb Radikális Párt parlamenti frakciója. Nincs többé magyar képviselője, ugyanis Oto Kišmarton az elsők között pártolt át Nikolić Hajrá, Szerbia! nevű frakciójába.

Egyébként Nikolić is bajban lesz, ha a frakciójának adott néven akar majd pártot alapítani, ugyanis a név már foglalt: a Cukorkirály 2004-ben bejegyeztetett egy ilyen nevű pártot - biztos, ami biztos alapon. Nyilván Berlusconi példája lebegett lelki szemei előtt: gyanús biznisz, nagypolitika, Forza Italia!

Hosszúra nyúlt, információzárlatos szabadságom után kellemetlen meglepetés ért, amikor ismét kézembe vettem egyik kedvenc napilapomat, a Građanski listet. Én még ekkora, egyik pillanatról a másikra végbevitt rombolást sajtótermék esetében nem láttam!

Úgy tűnik, tulajdonost váltott a lap, és az új boss teljesen megbolondulhatott, mert mindent, ami szimpatikussá, olvasmányossá és jellegzetessé tette az újságot, egészen egyszerűen kiölt belőle. Grafikailag korábban se volt valami csúcs a Građanski, de legalább volt egy esetlen bája, most azonban egy rideg sablonokba szorított szürkeség az egész.

Nem egy embernek mondtam korábban hónapokon át, hogy valami građanskis bulvárosodás segíthetne a Magyar Szón is. Egyszerűen jól ki volt találva a lap struktúrája, és agilis újságíróival, rátermett szerkesztőivel sikerült regionális, sőt, városi lapként országos hírnevet szereznie, hiszen igen gyakran idézték más médiumok is exkluzív információit. Ez volt a Blic kicsiben. Egy vajdasági, újvidéki Blic.

Hát a régi Građanskiból nem sok minden maradt. Nincs többé hétvégi magazin melléklet (viszont van vasárnapi kiadás - ami ugyanolyan fos, mint mondjuk a keddi - hurrá!), nincs körkérdés, nincs karikatúra, nincs nagyformátumú fotó, nincs Novosađanka meg Intermeco...hogy ne soroljam tovább. Exkluzív információk, riportok is csak elvétve.

Azt beszélik a városban, hogy a lap példányszáma meredeken zuhant az elmút egy hónapban, és ma már alig haladja meg az 1000-2000 példányt. A korábbi 10.000 körülihez képest - ha igaz - ez több, mint meredek. És ráadásul még meg is drágult (20 helyett ma 30 dinár).

Nem értem. Senki sem lehet annyira hülye, hogy efféle reformot hajtson végre, ha valóban a fejlesztés a szándéka. Vagy a szándék tényleg a tönkretétel lenne? Nos, ez volna az egyetlen racionális magyarázat. Én mindenesetre sajnálom, hogy egy kitűnő vajdasági lap nélkül maradtunk.

Olvasom én a hétvégi, legnagyobb példányszámú Magyar Szó címoldali írásában, hogy a "legfontosabb erőforrás az ember", amitől mondjuk nem hidaltam le különösképpen (még attól sem, hogy ez a korszakalkotó gondolat a fentebb idézett formában, címként is napvilágot láthatott), attól viszont annál inkább, hogy a topolyai Toleranciaközpont felépítése EGYMILLIÁRD EURÓBA fog kerülni (lásd a cikk második bekezdésében). Ja, és ebbe a (mai középárfolyam szerinti) 76 milliárd 706 millió 500 ezer dinárba - a tudósítás szerint - még nincs beleszámítva a luxusvilla felszerelése!

Megtudhattuk azt is, hogy az építkezést 40 százalékban a tartomány finanszírozza, a maradék 60 százalék előteremtéséről azonban egy szó sem esik. Mindegy is, hiszen könnyen kikövetkeztethető: 600 millió eurót ugyanis rövidtávon legfeljebb a NIS eladásából remélhet Szerbia, feltéve, ha Mlađan Dinkićnek sikerül meggyőznie az oroszokat, hogy a felajánlott 400 millió dollárjuk nem lesz elegendő a topolyai Toleranciaközpont felépítésére.

Persze függetlenül attól, hogy a gazdasági miniszter vállalkozását mekkora siker koronázza majd, a tartományi költségvetés alakítóinak is alaposan fel kell kötniük a gatya szárát, ha ki akarják gazdálkodni a fentebb említett 40 százalékot, ami ugyebár 400 millió eurót, vagyis 30,68 milliárd dinárt jelent, hiszen ez az idei teljes tartományi költségvetés több mint felét teszi ki (de úgy is vehetjük, hogy az egészét, hiszen a maradék költségvetési pénz csak transzfereszköz, vagyis egy jókora szemfényvesztés az egész tartományi költségvetés-cucc, de ez már egy másik téma).

Szóval mindenki gyorsan felejtse el a vajdasági úthálózat tatarozására, a szabadkai Népszínház rendbehozatalára vagy az újvidéki Sürgősségi Ellátóközpont felépítésére vonatkozó ígéreteket! Mert mostantól minden pénzt az egymilliárd euró értékű, a topolyai tó partján épülő, kacsalábon forgó toleranciavár megépítésébe kell fektetni.

Csak arra vagyok kíváncsi, hogy melyik politikusnak lesz mersze bejelenteni ezt a kényes tényállást. Vagy hogy hány napnak kell eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Szó helyesbítsen.

Nagyon kíváncsi vagyok, miként fognak a radikálisok kimászni a mindennapos utcai sétálgatásból, ami a vártnál 985.000-rel kevesebb résztvevőt számláló kedd esti "tömegtüntetésük" után egyre parodisztikusabbá válik. Megkönnyíti a kihátrálás dolgát az, hogy nem egészen körvonalazható, pontosan miért is vonulnak nap nap után az utcákra, tehát nincs egy konkrét cél, amit a sétálással feltétlenül el kellene érniük.

1996/97 telén mi pontosan tudtuk, miért sétálunk nap mint nap. A cél az volt, hogy a miloševići hatalom elismerje a helyhatósági választások valódi eredményeit. És addig sétáltunk, amíg ez be nem következett. Persze mindannyiunkban ott volt a remény, hogy képesek leszünk túllőni a deklarált célon, és esetleg a rezsimet is sikerül megbuktatnunk, de sajnos ez akkor nem sikerült, pedig nem néhány százan vagy ezren voltunk...

Akinek van kedve föleleveníteni a 90-es évek legdicsőségesebb szerbiai eseményeit, ajánlom figyelmébe a Belgrádi Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának korabeli honlapját. Valódi őslelet, amit gondosan a hálón feledtek.

Lásd a 2008.07.22-i (3:24) bejegyzést!

Ha valaki írni szeretne a természetgyógyász-költőnek, íme a címe: dddavid@psy-help-energy.com

Humán kvantumenergia by Karadzic Radovan: http://www.psy-help-energy.com/

De ha valaki a hangját is hallani szeretné, akár fel is hívhatja: 064 39 33 095 ; 062 18 77 484

Mindezek az adatok hetek óta elérhetőek bárki számára!

Ez tehát az előző bejegyzésemben emlegetett felvétel (csak sajnos már a vágott verzió), amelynek az első felében jól látszik a Szerb Radikális Párt képviselőjének arca, és csodák csodájára még mindig minden médium Obrazt emleget, amikor ezt a felvételt mutatja.

A B92 Belgrád utcáin készült éjszakai felvételein jól látható, amint egy fiatalember provokálja, sértegeti az utcára kivezényelt rendőröket. Arra próbálja rábírni őket, hogy tartóztassák le őt, de a rendőröknek valaki megsúghatta, hogy ne tegyék ezt, így csak lökdösik egy kicsit, de nem bántják. Hallatszik, amint az eseményeket tátott szájjal szemlélő újságírók egymást kérdezgetik, hogy "ki lehet ez (az érinthetetlen)?" Nos, az illetőt Milan Avramovićnak hívják, végzettségét tekintve közlekedési technikus és a Szerb Radikális Párt - immunitással rendelkező - parlamenti képviselője. Kíváncsi vagyok, lesz-e felelősségrevonás vagy elnézik neki mindezt. Egyelőre nem találtam felvételt erről az esetről az interneten - igaz, hírt se arról, hogy Avramović szerepel a felvételen -, de amint lesz, ide is bekötöm.

Elfogták Radovan Karadžićot. Újvidék alszik, nem hallani semmiféle autódudát vagy skandálást. Alszanak már a csetnikek, álmukban usztasákat irtanak és boldogok. Kárörömmel gondolok a reggeli ébredésükre.