Kötetbemutató volt a szabadkai Klein House-ban, a dr. Losoncz Márk szerkesztette Ki vagy te, vajdasági magyar? című esszékötet bemutatója. A könyv egyik recenzenseként vettem részt a beszélgetésben dr. Rácz Krisztina recenzenstársammal, valamint a kötet említett szerkesztőjével, továbbá öt szerzőjével, dr. Losoncz Alpárral, Bakos Petrával, Gyurkovics Virággal, Tóth Szilárddal és Vataščin Péterrel egyetemben. Tartalmas kétórás, teltházas beszélgetés volt, amelybe a közönség is bekapcsolódott.

Az egyik legizgalmasabb vita aköré szerveződött, hogy miért nem írták meg a maguk identitásügyeit azok, akik szívesebben mondják magukról, hogy ők „délvidéki magyarok”, mintsem azt, hogy „vajdasági magyarok”. Miért nem válaszoltak az eredetileg Ki vagy te vajdasági/délvidéki magyar?-ként megfogalmazott kérdésre a „délvidéki magyarok”? – pedig felkérést kaptak a legkülönfélébb ideológiai és politikai beállítottságú, vajdasági/délvidéki kötődésű értelmiségiek, írástudók.

Ezzel kapcsolatban van egy feltevésem, amit az esten is vázoltam.

Azok, akik magukat „vajdasági magyarként” határozzák meg, felvállalják ennek az identitásnak a puszta magyar identitáshoz viszonyított többlettartamát. Legtöbbjüknél ez elsősorban érzelmi (tehát kevésbé politikai vagy földrajzi) töltettel bír, amit az egyetemes magyar identitásból való kirekesztettség érzése vagy épp az elkülönülési szándék táplál. A „vajdasági” itt tulajdonképpen egy kényszerjelző: amíg lehetett azt mondani, addig inkább a „jugoszláviai magyar” volt a használatosabb, ám érzelmi töltet tekintetében nagyon hasonló volt a „vajdasági magyarhoz”.

Ugyanakkor a „délvidékiségnek” nincsen identitásképző ereje. Aki „délvidéki magyarként” határozza meg magát, az nem mondja azt, hogy ő valamiben különbözik a magyar identitással rendelkezőktől, pusztán kijelöli saját helyét a magyar földrajz vonatkozásrendszerében.

A fölkért, magukat „délvidéki magyarokként” megélő személyek tehát azért nem válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésre, mert a válaszukból nem kerekedhetett volna esszé, hiszen a válasz mindössze ennyi: „Délvidéki magyar vagyok, tehát magyar vagyok.”