Pannonanizáló Balkánaán

Délről hegy, Keletről folyó, Északról betonút, Nyugatról temető.
Lejönni, átkelni, továbblépni, megállapodni.

Facebook-oldal

A bloggerről

PRESSBURGER CSABA (1976) újságíró, publicista, kritikus.
A szerző riportjai, interjúi, kritikái és publicisztikai írásai a PRESSBURGER.ORG honlapon olvashatóak.

Utolsó kommentek

  • mg44: jaés.ide írni nem érdemes. (2009.11.01. 19:52) Hétfőtől teljes gőzzel
  • mg44: Azóta is olvasom a Szót. A csütörtökit és a hétvégit. Puszta megszokásból, mert sok-sok évig ez í... (2009.09.21. 08:34) Hétfőtől teljes gőzzel
  • Karakashikara: És? 20 nap után esetleg egy új blog a benyomásokról? (2009.08.27. 19:58) Hétfőtől teljes gőzzel
  • Bálint Csaba: Szervusz Csaba! Gratulálok. Egy interjút kérnék tőled a serbia insajdnak és a delmagyar.hu-nak. ... (2009.08.11. 14:55) Hétfőtől teljes gőzzel
  • palivec1: tudom, hogy off, de nem tudom mástól megkérdezni, tud-e valaki valamit Bosznai Bába Lúcia egykori ... (2009.06.10. 16:48) Kasza ismét villantott (?)
  • Utolsó 20

Naptár

október 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Friss topikok

  • mg44: jaés.ide írni nem érdemes. (2009.11.01. 19:52) Hétfőtől teljes gőzzel
  • palivec1: tudom, hogy off, de nem tudom mástól megkérdezni, tud-e valaki valamit Bosznai Bába Lúcia egykori ... (2009.06.10. 16:48) Kasza ismét villantott (?)
  • Bálint Csaba: A paraszt. (2009.06.05. 19:31) Lódi szerint a világ
  • mg44: Hogy világosak legyünk:a VM politikum soha senkinek nem felelt a közösség felé. Ők mindig az igazs... (2009.01.31. 18:15) Ki felel a fölösleges pánikkeltésért?
  • egervölgyi: Azonban még így sem derül ki semmilyen igazság. mindenki hazudik, és ezt így is gondolom, ahogyan ... (2009.01.11. 17:21) TV-ügy

Menesztés-blog reloaded - Don't take anything seriously*

2016.06.24. 03:53 pressburger

Öt éve történt. Ugyanilyen forró nyári nap volt, életem egyik legboldogabb napja, amikor a Magyar Nemzeti Tanács leváltott a Magyar Szó éléről.

ot_eve.jpg

Az ülés délután háromkor kezdődött, engem is meghívtak, hogy elmondhassam a védőbeszédemet (Akkor még működött az MNT-s demokráciának legalább a látszata.) Dél körül érkeztem meg Újvidékről, hogy az ülés előtt még találkozzam a kollégákkal a szabadkai szerkesztőségben. Tőlük tudtam meg, hogy valaki flashmobot szervezett a Facebookon a Magyar Ház elé, és már nagyon sokan jelezték, hogy ott lesznek a tüntetésen. Senki nem akarta elárulni, hogy kinek az ötlete volt, pontosabban azt állították – hamiskásan mosolyogva –, hogy fogalmuk sincs, ki indította el a facebookos eventet.

Amikor elérkezett a pillanat, szinte a teljes szabadkai szerkesztőségi gárda velem együtt indult el a Magyar Ház felé. Az Ago Mamužić utcában már több tucatnyian voltak a tiltakozók, ismerősök és ismeretlenek, ismert személyiségek, országos újságíró-egyesületek, nemzetközi szervezetek képviselői, és számos olyan olvasó, aki egyszerűen úgy érezte: a sajtószabadság megcsúfolása ellen tiltakoznia kell. Mert nem egy „számos szakmai hibát vétett” főszerkesztő eltávolításáról szólt ez a történet, hanem a politikai hatalommal való visszaélésről, személyi önkényről, a Magyar Szó „betöréséről”.

Az „üvegpalota” előtt zentai és újvidéki kollégákkal is összefutottam, de egyértelműen a szabadkai fiatal szerkesztő- és újságírógárda volt túlsúlyban. Néhány rendőrt is kivezényeltek, ami igazán meglepett.

Mielőtt beléptem volna az MNT székházába, megpillantottam Tolnai Ottót, aki egyébként nagyon ritkán foglalt állást közéleti ügyekben, ezért is esett jól, hogy most eljött. Odalépett hozzám, üdvözölt, és rögtön a tárgyra tért: „Nálad vannak Polgár Baba levelei?” Nem értettem semmit. Minden gondolatom a tüntető tömeg megható látványa és a készülő ülés körül forgott, Ottó pedig valami levelekről kérdez?! Idő kellett, mire felocsúdtam, és megértettem, hogy egy távoli rokonom nálam heverő emlékirataira „fáj a foga”, mert (polgári nevén) Svirčev Edit néni valahogy éppen beleillett a Tolnai-univerzumba.

Miközben kattogtak a fényképezőgépek, és mindenki azt hihette, hogy a legnagyobb vajdasági költő néhány biztató szóval bocsát „utolsó utamra”, nem ez történt – hanem ennél sokkal több: Tolnai Ottónak köszönhetően megértettem, hogy hittel küzdeni az igazságért, egy szakma becsületéért olyannyira magától értetődő, természetes, mondhatni mellékes dolog is lehet, hogy ebből nem érdemes „lenni vagy nem lenni” kérdést fabrikálni; ha a küzdelmünk végén el is bukunk, nem kell ezt teljes testi-lelki megsemmisülésként megélnünk. „Don't take anything seriously” – mondta állítólag a Jóisten Ádámnak és Évának, mielőtt kipaterolta volna őket az Édenkertből.

(Folyt. köv.)

* Négy évvel ezelőtt elkezdtem írni a Menesztés-blogot, de csak két része született meg:

Menesztés-blog (1. rész) - Whatever

Menesztés-blog (2. rész) - Súrlódások

 

Úgy terveztem, hogy a leváltási folyamat négy napba sűrített eseményeit, az előzményeket és a következményeket több részben fogom, részletesen taglalni. Aztán ez mégse jött össze. Most, az ötéves évforduló apropóján a leváltási folyamat utolsó állomásáról számolok be, ez is folytatásos lesz. És ez most tényleg folytatódik, ígérem. :)

Aki pedig teheti, jöjjön el estére erre az interaktív beszélgetésre!

Szólj hozzá!

Címkék: sajtószabadság tolnai ottó magyar szó magyar nemzeti tanács

Elő a farbával: Hány IGEN szavazatot kapott Pásztor?

2015.05.01. 08:32 pressburger

Egy hét telt el a Vajdasági Magyar Szövetség tisztújító közgyűlése óta, melyen Pásztor Istvánt újabb négy évre a párt elnökévé választották, de senkinek se jutott még eszébe, hogy megkérdezze: hány IGEN szavazatot kapott az újraválasztott vezető?

szavazolap.jpg

Mondjuk, a Magyar Szó tudósítója számára ez nem is volt kérdés. „A VMSZ tanácsa egyedüli jelöltként javasolta Pásztort az elnöki posztra, s a leadott 277 szavazat közül 274 érvényes támogató vokssal választották újra a VMSZ vezetőjévé.” – szól a tények interpretációja „egyetlen napilapunk” tálalásában. A Magyar Szó szerint tehát, ami érvényes szavazat csak volt, az mind Pásztort támogató voks volt. Hát ez aztán nagyon életszerű, különösen az elmúlt hetek párton belüli forrongásait szem előtt tartva…

A Pannon RTV jelentésében ez áll: „A VMSZ elnökére 277 szavazat érkezett be, amelyből 274 volt érvényes.” Ebből azonban nem derül ki, hogy a 274 érvényes szavazat mind IGEN szavazat volt-e.

A Vajdaság Mának is volt tudósítója a sajtó nyilvánossága előtt zajló ülésen. Ő így fogalmaz: „A szavazatszámláló bizottság jelentése szerint a VMSZ 17. közgyűlésen résztvevő küldöttek 277 szavazatot adtak le, ebből 274 volt érvényes, ezzel pedig megerősítették Pásztor Istvánt az elnöki tisztségében.”

Időközben megszereztem az eredményhirdetésről készült hangfölvételt, és meggyőződhettem róla, hogy a közgyűlésen valóban nem hangzott el, hogy milyen arányban voltak az IGEN-ek és a NEM-ek, csak az érvényes és az érvénytelen szavazatok számára vonatkozó adatokat ismertette a szavazatszámláló bizottság elnöke. A hangfölvétel alapján egyértelműen kimondható: előre megírt szöveget olvasott föl az illető.

Hogy miért is olyan fontos ez? Nem fontos, csak elképesztő. Egy párt belső ügye, hogy mennyire transzparens saját tagságával, küldötteivel szemben. Ha ők nem akadtak fönn ezen az apróságon, akkor igazán nincs mit ágálni. Felőlem aztán csalhattak is, vagy akár a párt örökös királyává is koronázhatták volna a régi-új elnököt.

De ha a nyilvánosság számára nem szolgálnak gyors és egyértelmű válasszal a párt illetékesei arra a kérdésre, hogy hány IGEN és hány NEM szavazatot kapott Pásztor István újraválasztott elnök, akkor a nyitásról, nyitottságról megfogalmazott mondatok teljesen hitelüket veszítik.

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz pásztor istván

Kussolási ösztön

2015.04.22. 16:10 pressburger

A kezdetektől követem a Magyar Nemzeti Tanács üléseit, vagyis 2002 óta. A kétezres években ugyan még nem volt tévés közvetítés, ezt Korhecz Tamás, az MNT második elnöke vezette be mandátuma kezdetén, azaz 2010-ben, de tudósítóként volt alkalmam majd’ minden ülésen részt venni.

Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ilyen alacsony színvonalat soha korábban még nem produkált a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata, mint a most hétfői ülésén.

mnt_2014.jpg

Már-már nosztalgiával gondolok vissza a – különféle jogi csűrés-csavarások miatt – nyolc évre nyúlt, sokat kárhoztatott Józsa-korszakra, amikor szinte semmilyen felhatalmazása nem volt a testületnek, és ülésezni is ritkán ülésezett (akkor is minek). Mint emlékezetes, az első MNT tagjait erősen vitatható körülmények között, elektori közgyűlésen (tehát közvetett módon) választották meg, így aztán a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott egyetlen lista fedte a teljes 35 fős tanácsot (más lista versenybe se száll(hatot)t). Mégis, a tanácstagok között – bár egyazon listához tartoztak – parázs viták alakultak ki az elmúltnyócév során; meg merték fogalmazni a kritikájukat a tagok az – akkor így hívták – Intézőbizottság vagy az elnök (tehát az „övéik”) munkájával, felvetéseivel kapcsolatban; érveltek, javaslatokat tettek, persze időnként személyeskedtek is, de többnyire a jó ízlés határain belül mozogva.

Emlékszem például, hogy a magyar helységnevekről micsoda disputa alakult ki, pedig hát ugye nem attól függött a vajdasági magyarság sorsa, hogy Bácsfeketehegy lesz-e Feketics, vagy kap-e egy „Magyar-” előtagot Kanizsa. Amikor a diplomahonosítási ügyünk volt terítéken (2003), vagy a Magyar Szó Szabadkára költöztetése (2004), Dudás Károly, Várady Tibor, Bányai János, Ózer Ágnes, Galambos László, Fehér István, Gerold László... valósággal szétszedték egymást: röpködtek az érvek pro és kontra, szenvedélyes beszédek hangzottak el, Józsa nem győzte csillapítani a kedélyeket.

A színvonaltalanságot tehát korántsem arra értem, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat, durva támadásokat, övön aluli ütéseket engednek meg maguknak egyes képviselők, hiszen erre azért volt példa dögivel 2002 és 2010, illetve 2010 és 2014 között is. Nem, a színvonaltalanság ez esetben arra vonatkozik, hogy immár mindenkin, aki a Magyar Összefogás listájához tartozik, teljesen eluralkodott a kussolási ösztön, a jogszabályok betartásának pedig már a látszatára sem adnak. Hol van már az átkos, „egypárti” MNT, amelyben a civilek, a független értelmiségiek, az intézményvezetők, sőt, a VMSZ-es pártkatonák is szembe mertek menni a pártdirektívával (ha egyáltalán volt ilyen), adott esetben hajlandók voltak megkérdőjelezni akár egy-egy javaslat, döntés vagy módszer jogosságát, helyénvalóságát is!

Ma ez a bátorság teljesen hiányzik. Mindenki a kulisszák mögött próbál érvényt szerezni érdekeinek (vagy még ott se, inkább csak lapít), a nyilvánosság előtt pedig eljátsszák az egységet. Nagy a csönd, senkinek semmiről nincs véleménye (legföljebb egy-egy ellenzéki provokációra válaszol), és szavazógépként mindnyájan csak a kezüket emelik, még ha az ügyrendet nyilvánvalóan megszegve teszik is, és még ha Hajnal Jenő elnök se tudja pontosan, mire szavaznak éppen.

Jó marketingfogás volt Pásztor István VMSZ-elnök részéről, amikor az első közvetlen nemzeti tanácsi választások előtt 2010-ben bejelentette, hogy a Magyar Összefogás listájával a teljes vajdasági magyar közösséget kívánják lefedni, ezért csak minden második személy lesz a listán párttag, a többi helyet a civilek, az egyházak képviselői, az értelmiségiek kapják meg. Négy évvel később, a 2014-es választások előtt azonban már senki se hitte el neki ezt a dumát (szerintem ő maga se hitt benne), mert láthatóvá vált, hogy a gyakorlatban ez kurvára nem így működik: a pártfegyelem a „civileket” is nagyban érintette (és most a Korhecz-éráról beszélek!). A kussolási ösztön tehát már az előző mandátumban hódító útjára indult, bár akkor még akadt két-három MÖ-listás képviselő, aki hallatni merte a hangját a pártdirektívával szemben is, a szavazógépezet sem működött 100 százalékos biztonsággal, és adtak arra, hogy az ügyrendet legalább betartsák.

Mára a diktatúra ilyesféle „gyermekbetegségei” egyáltalán nem jelentkeznek. Szépen megmondta Hajnal Jenő: „Nincs vita”.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar nemzeti tanács magyar összefogás józsa lászló korhecz tamás hajnal jenő

Hogyan hamisította meg a cikkemet a Magyar Szó

2014.12.27. 23:35 pressburger

A Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, Németh Zoltán két flekk terjedelmű cikket kért tőlem, amelyet a lap 70 éves jubileuma alkalmával megjelenő, december 24-i számba szánt. Azt mondta, a lap minden, még élő egykori főszerkesztőjét felkereste ezzel a kéréssel, így kerültem én is képbe.
A cikket határidőn belül, a terjedelmi korlátokat betartva elküldtem volt kollégámnak. Egyetlen kikötésem volt: változtatás, rövidítés nélkül jelenjen meg! Ő megígérte, hogy nem húz ki semmit a szövegből, de ha mégis bármilyen gond fölmerül, akkor fölhív.
Nem hívott.
December 23-án tudomást szereztem róla, hogy a szövegemet megcsonkítva, megváltoztatva (sőt, egy buta betűhibát is ejtve) tördelték be, és így küldték az oldalt a nyomdába. Azonnal hívtam Zolit, és mivel nem tagadta a változtatás tényét, határozottan kijelentettem, hogy ilyen formában nem járulok hozzá a közléshez. Később Varjú Márta főszerkesztővel is beszéltem, neki is ugyanezt mondtam.
Ennek ellenére másnap megjelent a meghamisított cikk.
A folytatásban közlöm a lapban megjelent változatot és az eredeti írást.

hamisitott_cikk.jpg

A világ legjobb magyar nyelvű napilapjától a pártközlönyig

Hetvenedik születésnapján valami szívhez szóló méltatással illene köszönteni az ünnepeltet, adomázgatva az együtt töltött évekről, felidézve a legszebb pillanatokat, a nagy tetteket, melyeket együtt vittünk véghez.

Most erre mégsem vállalkozom.

Nem azért, mert nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amelyeket előbb újságíróként, majd főszerkesztőként a lapnál töltöttem, hanem azért, mert ennél sokkal fontosabb most arról beszélni, amit a vajdasági magyarság egyetlen napilapját kézbe véve manapság tapasztalok.

Nem tévedtünk, amikor a 2011. június 24-én megjelent Magyar Szó fejlécébe azt írtuk bele, hogy ez volt „a közéleti napilap utolsó száma”. Varjú Márta kinevezésével ugyanis kezdetét vette a lap gyors leépülése, pártközlönnyé silányítása, amelyben írmagja se maradhatott meg semminek, ami a Vajdasági Magyar Szövetséget és annak tisztségviselőit akár csak szőrmentén is kritizálni merészelte volna.

Persze Varjú nem önállóan volt kénytelen bevezetni a vasfegyelmet, és kitalálni, hogy miről mennyit és hogyan kell írnia a lapnak. Hathatós segítséget kap(ott) a Pártszékházból, illetve a Magyar Nemzeti Tanács irodájában ülő írótól – ez nyílt titok. Nincs szükség már politikai nyomásgyakorlásra, hiszen ellenállás a főszerkesztés részéről nincs is.

Azok, akik a szerkesztéspolitikai döntéseket meghozzák a Magyar Szónál, nem nevezhetők újságíróknak, hiszen fittyet hánynak az újságírói etikára. A valóság tükrözése helyett egyetlen párt prizmáján keresztül szemlélik – és ezáltal torzítva adják vissza – a valóságot; ahelyett, hogy az újságíróikat az oknyomozó újságírásra serkentenék, megtiltják nekik a Pártot is érintő kényes témák feldolgozását; választások alkalmával pedig az agitprop olyan méreteket ölt, hogy az már félelmetes volna, ha nem volna komikus.

A félelem, a szervilizmus és a Pártnak való túlzott megfelelni vágyás elegye köszön vissza a mai Magyar Szó cikkeiből. A vajdasági magyar politikai hatalomgyakorlók bírálata tilossá vált, viszont kötelező a jelentéktelen, hírértékkel sem bíró eseményről is méretes tudósításban beszámolni, ha ott felszólalt valamelyik „kedves vezető”. Ellenzéki hangoknak legfeljebb kényszer szülte helyzetben, de akkor is csak külön engedéllyel adnak teret. A közéleti vitát pedig teljesen száműzték a lapból, hiszen sehogyan sem fér össze a fennen hirdetett közösségépítéssel és magyar szellemiséggel.

Azon morfondírozom néha, hogy valóban ennyire vak volna a hatalom, valóban nem látná, hogy az egyszólamúság, a propagandisztikus firkászkodás kontraproduktív, hogy nem csak a lap veszíti ezáltal hitelét és bázisát, hanem a magát sikeresnek tartó, agyonajnározott Párt is? Vagy egyszerűen csak a Magyar Szó főszerkesztője teljesítené túl a feladatát, és még nem szóltak rá föntről, hogy „Márta, azért ez már tényleg túlzás, vegyetek vissza a talpnyalásból”?

Igen, szomorú és dühös vagyok. Nem azért, mert leváltottak, hiszen életem egyik legfelemelőbb élménye volt, amit a menesztés napjaiban átéltem. Azért vagyok dühös és szomorú, mert a Magyar Szóból – amely a rendszerváltás(ok) előtt a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának számított, a kilencvenes években méltóságteljesen ellenállt a háborús propagandának, majd a kétezres években, az elszenvedett káderbeli veszteség dacára is igyekezett megőrizni szakmai színvonalát – mára a VMSZ szócsöve, propagandakiadványa lett.

Kedves 70 éves Magyar Szó! Azt kívánom Neked, hogy vesd le béklyóidat, zavard el azokat, akik megfosztottak szabadságodtól, s légy ismét méltó Kek Zsigmond, Vukovics Géza és Csorba Zoltán nevéhez.

Szólj hozzá!

Címkék: németh zoltán Magyar Szó varjú márta

Nyílt levél Mihályi Katalinnak, a Magyar Szó művelődés rovata szerkesztőjének

2014.12.23. 12:05 pressburger

Kedves Kati!

Azért írok Neked nyílt és nem magánlevelet, mert a téma olyan, hogy ez a levélváltás – ha egyáltalán válaszolsz – nem csak kettőnkre tartozik.

A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának ügyével foglalkozó Párbeszéd helyett… című cikkel kapcsolatban szólítalak meg. Azért Téged, mert te vagy a művelődés rovat szerkesztője, a cikk pedig ebben a rovatban jelent meg, tehát tudnod kell a cikk megjelenésének körülményeiről.

Volna Hozzád néhány kérdésem.

Szerinted rendben van-e az, hogy a társulattagok nyilatkozata elé odabiggyesztettél egy tendenciózus bevezető részt, amelyben adventre, a megbékélés fontosságára utalsz, a színészek követeléseit pedig vádaskodásnak nevezed? Vagy ezt nem Te írtad? Akkor kicsoda? Ki mondta tollba? Miért a többes szám? Ki nem meri vállalni a véleményét? Vagy ez a szerkesztőség álláspontja? Akkor ezt miért nem írtátok oda? Úgy tudom, többen a szerkesztőségből nagyon nem értenek egyet ezzel a bevezetővel, amely mellesleg az újságírói etika megcsúfolása. Te is közéjük tartozol?

Kedves Kati,
amíg a Magyar Szónál dolgoztam, úgy érzem, mindig is jó kollegiális viszony volt köztünk. Mindig egyetértettünk abban, hogy egy vérbeli újságíró vagy szerkesztő nem engedhet politikai vagy egyéb nyomásnak, hogy a cenzúra és az öncenzúra az újság halálát jelenti.

Az újságírót senki sem kényszerítheti arra, hogy lelkiismeretével ellentétes módon tudósítson, de a rovatvezetőt sem kényszerítheti senki, hogy a szakmai normákat áthágva, negatív kontextusba ágyazva közöljön nyilatkozatokat, közleményeket. Meggyőződésem, hogy lelkiismereteddel ellentétesen cselekedtél, pedig nem büntethetett volna meg senki azért, ha megtagadod ezt a nyilvánvalóan „felülről” jött parancsot.

Mindezt tartalmazza a szerbiai újságírók etikai kódexe, amely Rád és rám is vonatkozik. „Amennyiben az újságírót arra kényszerítik, hogy meggyőződésével ellentétes módon tudósítson, jogában áll erről tájékoztatni a nyilvánosságot” – írja a „bibliánkban”. Ez az, amire kérlek: tájékoztasd a nyilvánosságot, ki kényszerített erre!

Meghitt karácsonyt kívánva, barátsággal:
Csaba

UPDATE

Ui.: Egyúttal gratulálok a Magyar Szó Év Újságírója Díjához!

Szólj hozzá!

Címkék: Magyar Szó Népszínház Mihályi Katalin

Korhecz Tamás válaszolt: Mások helyett is szégyellem magam...

2014.07.15. 23:28 pressburger

Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke 24 órán belül válaszolt a tegnapi nyílt levelemben feltett kérdésekre. Ígéretemhez híven közlöm a válaszait – mindennemű tartalmi változtatás nélkül, ahogy kérte.

Ön – szinte napra pontosan – három évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „a források biztosítva vannak, az engedély megvan, a kivitelező megvan: jó esélye van tehát annak, hogy az idén el is készüljön a(z újvidéki Európa) kollégium”. Az egyetemista otthon, melynek további finanszírozását az MNT vállalta magára, a mai napig sem készült el. Miért, és mikor fog elkészülni?

Korhecz_Tamas.jpegMások helyett is szégyellem magam azért, hogy az Európa Kollégium nem készült el mind a mai napig. Tudni kell, hogy az Európa Kollégium felépítését a Tartományi Nagyberuházási Alap finanszírozza, míg a tulajdonos, a névleges beruházó, az újvidéki Európa Alap civil szervezet. Az MNT azt vállalta, mint a jövendő szakkollégium egyik alapítója, hogy magyarországi forrásokból finanszírozza a tervek egy részét, az építési felügyeletet, az épület teljes felszerelését és berendezését, s bizonyos utómunkálatokat. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy tudom, hogy a megengedhetetlen késlekedés fő oka az, hogy a Tartományi Nagyberuházási Alap által kiválasztott kivitelező, az Alpine óriáscég csődbe ment, és nem végezte el azokat a munkálatokat, amelyeket szerződésben vállalt, sőt, részben a kifizetett munkákat sem végezte el. Szerencsére a problémára idén megoldást talált a Nagyberuházási Alap, így folytatódhattak a munkálatok. Mára a munkálatok zöme befejeződött, a szobák egy része már be lett bútorozva, ha a mostani kivitelező ebben az ütemben folytatja a munkát, őszig átadhatjuk az épületet. Ennek ellenére semmilyen újabb határidőt nem említek, mert az MNT nem vállalhat felelősséget mások mulasztásaiért.

Ön egyik nyilatkozatában (8:47-nél kezdődik) azt mondta, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjét mindenekelőtt a folyamatosan csökkenő példányszám miatt menesztette az MNT a mandátuma közepén. Mivel indokolja azt, hogy a napilap jelenlegi főszerkesztőjének menesztése mindeddig nem került napirendre, holott a Magyar Szó példányszáma az eltelt három évben is folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott?

Az Ön felmentésének egyik oka 2011-ben valóban a nyomtatott példányszám csökkenése volt, de korántsem ez volt az egyetlen ok a felmentésére. Igaza van, a példányszámcsökkenést a Magyar Szó jelenlegi főszerkesztője sem tudta megfékezni, ami mindenképpen indokolttá teheti felelősségének a megvizsgálását. Mindazonáltal a mostani főszerkesztő felelősségének a kérdésével elsősorban a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (ez gyakorlatilag az igazgatóbizottság – P. Cs. megj.) kell foglalkoznia (ahogy ez 2011-ben is volt), és csak miután ez a testület állást foglal a kérdésben, az ügy akkor kerülhet az MNT elé. Tudtommal idáig a TJGYT a kérdéssel nem foglalkozott, ezért az MNT sem.

Egy minap ismertetett elemzés, amely az idei választási kampány időszakát vizsgálta, a Magyar Szót a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönyének minősítette. Magam is észrevételeztem egy korábbi blogbejegyzésemben, hogy talán picit eltúlzott volt a VMSZ és elnökének jelenléte a napilap hasábjain. Mint a Magyar Szó olvasójának, a VMSZ magas rangú tisztségviselőjének, Önnek mi a véleménye erről?

Azt Ön is alátámaszthatja, hogy sohasem avatkoztam be a Magyar Szó, vagy más, az MNT által alapított média szerkesztésébe, de ha megkértek rá – mint rendszeres médiafogyasztó és valamikori újságíró – szívesen megosztottam meglátásaimat a médiáról. Ebből az következik, hogy nem befolyásoltam a VMSZ, vagy a VMSZ elnökének a jelenlétét sem a Magyar Szó hasábjain, erről, ennek mértékéről a szerkesztőség és a főszerkesztő döntött. Ugyanakkor nem menekülök a kérdéstől: ha mint újságolvasót kérdez, akkor az a véleményem, hogy sok személy, esemény, rendezvény kapcsán a kevesebb talán több lett volna.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt május végén megtartott közgyűlésén keményen bírálta azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek a VMSZ-szel együtt indították a legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon sikerrel szereplő, Ön által vezetett Magyar Összefogás listát. Egyetért-e Ön általánosságban ezzel a bírálattal, és azzal a hasonlattal, miszerint az a jövőben nem fog működni, hogy „a farok csóválja a kutyát”?*

Ami viszont az MNT munkáját illeti, személy szerint elégedett vagyok a Magyar Összefogáson belüli együttműködéssel, és azzal is, amit a civil szféra fejlesztésében közösen megvalósítottunk. Négy éven keresztül igyekeztem erősíteni az MNT integritását és egységét, különösen az alapvető nemzeti ügyeinkben, azt hiszem, ezt nagyrészt sikerült megvalósítani, ami pedig a jövőt illeti, az már nem az én felelősségem, hanem az MNT jövendő elnökének a felelőssége. Egyébként a listaállítás, az egyeztetés 2010-ben sem az irányításommal történt, 2014-ben sem lesz ez másként. Sőt mi több, nincs okom, de jogom se arra, hogy a VMSZ ilyen jellegű politikai döntéseit bíráljam.

Miért nem képviseltette magát az MNT a hónap elején lezajlott Dombos Festen, amely korábban kiemelt jelentőségű rendezvénynek lett nyilvánítva? Mit üzent az MNT ezzel, és azzal, hogy a szintén kishegyesi helyszínen megrendezett, az MNT által patronált Vajdasági Szabadegyetemen – amely történetében először, számomra érthetetlen okból, nem esett egybe a Dombos Festtel – jelen volt az MNT tisztségviselője?

A Dombos Fest továbbra is kiemelt jelentőségű rendezvényünk, tavaly személyesen jártam el annak érdekében, hogy nagyobb támogatáshoz jusson a rendezvény az MNT által. Ha meghívtak bennünket (én nem láttam a meghívót) és nem voltunk jelen, az mulasztás volt a részünkről, de minden szubjektív elfogultságom ellenére sem hiszem, hogy a jelenlétünk teszi naggyá a rendezvényt. Nem a Dombos Fest, hanem mi magunk lettünk szegényebbek azzal, hogy nem voltunk jelen.

Nemrég az Újvidéki Rádió Hangadó Szerda című műsorában „divatjelenségnek” minősítette a vajdasági magyar fiatalok kivándorlását, ugyanakkor az okok között nem említette a magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő megszerzését. Továbbra is kitart-e 2003-ban megjelent szerzői cikkében megfogalmazott véleménye mellett, miszerint a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyar közösségek kegyes nemzethalálát jelenti?

Amit a kivándorlásról, vagy a kettős állampolgárságról írtam, mondtam az elmúlt tíz esztendőben, azt ma se tagadnám le, sőt, nagyrészt ma is azonosan gondolkodom ezekről. Ami a kettős állampolgárságot illeti, egyértelműen bekövetkezett az, hogy a magyar útlevél birtokában mind többen hagyják el a szülőföldünket, azaz a magyar útlevél megkönnyítette a szülőföld elhagyását. Persze fontos megjegyezni azt is, hogy az ország elhagyásának nem oka, hanem esetleg eszköze a magyar útlevél. Két dolgot azonban mégis szeretnék ehhez hozzátenni, az egyik, hogy a kivándorlás fő célpontja ma nem Magyarország, hanem Nyugat-Európa, a másik pedig az, hogy a könnyített honosítás nem csak az elvándorlást könnyítette meg és gyorsította fel, de egyúttal pozitív folyamatokat is generált: megnőtt a magyarsághoz tartozás és a magyar nyelv presztízse a Vajdaságban. Egy biztos: komoly, tudományosan megalapozott felmérésekre és elemzésekre lenne szükség ahhoz, hogy teljesebb képünk legyen arról, mit nyertünk és mit veszítetünk a könnyített honosítás intézményével.

* Pásztor István szavait nem igazán idézte/merte idézni a vajdasági magyar sajtó. Így kénytelen vagyok lábjegyzetben leírni az elhangzottakat: „Az nem fog működni, hogy valaki megpróbálja eljátszani, minthogyha működne az, hogy a farok csóválja a kutyát. Az nem fog működni, hogy a mi listánkra majd a pici kis csoportos civilek eldöntik, hogy ki az, aki feljöhet, és ki az, aki nem. Ezt a történetet fejezzük be! És az se nem járható út, hogy akkor, amikor listára kell jönni, akkor ide tartozunk és összefogunk, utána pedig megjátsszuk a független, általános képesítésű civilt, és össze-vissza harapdálunk mindent meg mindenkit. Azt gondolom, hogy ez is egy tapasztalat, amiből le kell vonni a következtetéseket.”

Szólj hozzá!

Címkék: cenzúra kettős állampolgárság magyar szó magyar nemzeti tanács mnt magyar összefogás pásztor istván vajdasági magyar szövetség korhecz tamás európa kollégium

Nyílt levélben feltett újságírói kérdések Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének

2014.07.14. 23:32 pressburger

Tisztelt Elnök Úr,

Korhecz_Tamas.jpegörömmel olvastam a Magyar Szónak adott interjújában, hogy Ön is úgy érzi, „Szerbiában hihetetlenül elhatalmaskodott a gazsuláló, a manipuláló újságírás és az öncenzúra”. Egyetértek Önnel abban is, hogy „meglehetősen rossz állapotban van a szerbiai újságírás” és „hogy ez a vajdasági magyar újságírásra is rányomja a bélyegét”.

„Az ember néha úgy érzi, hogy az újságírónak kellemetlen feltenni egy jogos kérdést. Gyakran előfordul, hogy egy interjút olvasva felmerül bennem, hogy ezt és ezt kellett volna még megkérdeznie az újságírónak. Hogy azért nem kérdezett, mert félt, hogy megsérti az interjúalanyát, vagy tartott a következményektől, vagy esetleg eszébe sem jutott, ezt nem tudhatom” – olvashattuk a hétvégi szám mellékletében az Ön mondatait.

Nos, mivel én nem csak néha, hanem szinte mindig úgy érzem, hogy bizonyos kérdéseket nem tesznek fel a politikusoknak, így Önnek sem, és mivel Ön arra bátorította ebben az interjúban az újságírókat, hogy „vegyék komolyan magukat és hivatásukat”, bátorkodom Önnek föltenni néhány, különböző témákat érintő, általam jogosnak vélt kérdést abban a reményben, hogy válaszol rájuk.

1. Ön – szinte napra pontosan – három évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „a források biztosítva vannak, az engedély megvan, a kivitelező megvan: jó esélye van tehát annak, hogy az idén el is készüljön a(z újvidéki Európa) kollégium”. Az egyetemista otthon, melynek további finanszírozását az MNT vállalta magára, a mai napig sem készült el. Miért, és mikor fog elkészülni?

2. Ön egyik nyilatkozatában (8:47-nél kezdődik) azt mondta, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjét mindenekelőtt a folyamatosan csökkenő példányszám miatt menesztette az MNT a mandátuma közepén. Mivel indokolja azt, hogy a napilap jelenlegi főszerkesztőjének menesztése mindeddig nem került napirendre, holott a Magyar Szó példányszáma az eltelt három évben is folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott?

3. Egy minap ismertetett elemzés, amely az idei választási kampány időszakát vizsgálta, a Magyar Szót a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönyének minősítette. Magam is észrevételeztem egy korábbi blogbejegyzésemben, hogy talán picit eltúlzott volt a VMSZ és elnökének jelenléte a napilap hasábjain. Mint a Magyar Szó olvasójának, a VMSZ magas rangú tisztségviselőjének, Önnek mi a véleménye erről?

4. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt május végén megtartott közgyűlésén keményen bírálta azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek a VMSZ-szel együtt indították a legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon sikerrel szereplő, Ön által vezetett Magyar Összefogás listát. Egyetért-e Ön általánosságban ezzel a bírálattal, és azzal a hasonlattal, miszerint az a jövőben nem fog működni, hogy „a farok csóválja a kutyát”?*

5. Miért nem képviseltette magát az MNT a hónap elején lezajlott Dombos Festen, amely korábban kiemelt jelentőségű rendezvénynek lett nyilvánítva? Mit üzent az MNT ezzel, és azzal, hogy a szintén kishegyesi helyszínen megrendezett, az MNT által patronált Vajdasági Szabadegyetemen – amely történetében először, számomra érthetetlen okból, nem esett egybe a Dombos Festtel – jelen volt az MNT tisztségviselője?

6. Nemrég az Újvidéki Rádió Hangadó Szerda című műsorában „divatjelenségnek” minősítette a vajdasági magyar fiatalok kivándorlását, ugyanakkor az okok között nem említette a magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő megszerzését. Továbbra is kitart-e 2003-ban megjelent szerzői cikkében megfogalmazott véleménye mellett, miszerint a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyar közösségek kegyes nemzethalálát jelenti?

Meggyőződésem, hogy őszinte és lényegretörő válaszaival azt üzenné az újságíróknak, hogy kérdezni nem bűn, és a jövőben talán Önnek és nekem is ritkábban volna olyan érzésünk, hogy a kollégáknak mintha „nem jutott volna eszükbe” feltenni egyik-másik kérdést.

Tisztelettel,

Pressburger Csaba

Ui.: Válaszát a pressburger@gmail.com címre várom, és a blogomon szeretném közzétenni.

* Pásztor István szavait nem igazán idézte/merte idézni a vajdasági magyar sajtó. Így kénytelen vagyok lábjegyzetben leírni az elhangzottakat: „Az nem fog működni, hogy valaki megpróbálja eljátszani, minthogyha működne az, hogy a farok csóválja a kutyát. Az nem fog működni, hogy a mi listánkra majd a pici kis csoportos civilek eldöntik, hogy ki az, aki feljöhet, és ki az, aki nem. Ezt a történetet fejezzük be! És az se nem járható út, hogy akkor, amikor listára kell jönni, akkor ide tartozunk és összefogunk, utána pedig megjátsszuk a független, általános képesítésű civilt, és össze-vissza harapdálunk mindent meg mindenkit. Azt gondolom, hogy ez is egy tapasztalat, amiből le kell vonni a következtetéseket.”

Szólj hozzá!

Címkék: cenzúra kettős állampolgárság magyar szó magyar nemzeti tanács mnt magyar összefogás pásztor istván vajdasági magyar szövetség korhecz tamás európa kollégium

U lice cenzuri

2014.05.24. 19:00 pressburger

Censored.gif

U danima kada, usled nemara, nesposobnosti i neodgovornosti vlasti, hrabri i humani građani preuzimaju funkcije države i pomažu unesrećenima iz poplavljenih i ugroženih područja – vlast troši vreme i energiju na kršenje slobode izražavanja, napadajući i gaseći internet stranice koje pozivaju na odgovornost.

Za samo nekoliko dana, privremeno su onesposobljeni blog „Druga strana“ i portal „Teleprompter“, a obrisan je ceo blog Dragana Todorovića na portalu „Blica“ nakon što je Todorović preneo tekst u kome se navode razlozi za ostavku Aleksandra Vučića. Prinuđeni smo da pretpostavimo da će sličnih primera cenzure biti i ubuduće.

U nedostatku snažne parlamentarne opozicije, uz mali broj štampanih i elektronskih medija koji kritikuju vlast, vlada Aleksandra Vučića i njeni pomagači napadaju kritičku misao na internetu, gušeći slobodu izražavanja. Suočena s neugodnim pitanjima i činjenicama koje joj ne idu naruku, vlast pribegava sili, čime dokazuje da nema argumente kojima bi odbranila svoje postupke.

Zahtevamo da vlast odmah prestane da napada slobodu izražavanja, da prestane da ometa rad kritički opredeljenih internet stranica, te da počne da odgovara na pitanja koja joj javnost sa neospornim pravom postavlja.

Zahtevamo da vlast poštuje i sva ostala prava i slobode, kao i vladavinu prava.

Zahtevamo da se odmah objave imena stradalih u poplavama.

Zahtevamo transparentno raspolaganje doniranim novcem.

Zahtevamo da moralno, prekršajno i krivično odgovaraju svi predstavnici vlasti, bez obzira na to na kom se nivou nalaze, za svaki život koji je mogao biti spasen da oni nisu bili nemarni, nesposobni i neodgovorni, i za svu uništenu imovinu koja je mogla biti zaštićena da su oni reagovali adekvatno.

Zahtevamo kraj cenzure i početak odgovornosti.

Szólj hozzá!

Miért ünnepli a VMSZ 20 ezer szavazat elvesztését?

2014.03.17. 17:40 pressburger

vmsz kampany.jpgEgy dolgot nem értek. Miért ünnepli fényes győzelemként a Vajdasági Magyar Szövetség azt, hogy mintegy 20 000 szavazattal kevesebbet kapott, mint a 2012-es köztársasági parlamenti választáson?

Legalábbis Pásztor István, a VMSZ elnöke 2012 májusában, három nappal a választásokat követően komoly arccal kiállt a nyilvánosság elé, és azt mondta, hogy meglopták őket:

„A vasárnap éjszakai és hétfői adatok értelmében 91 400 szavazatot szereztem a köztársasági elnökválasztáson, ez a szám mostanra furcsamód 63 262-re csökkent. Amikor ezt az eredményt a bizottság közzétette, a topolyai, kishegyesi, szabadkai és magyarkanizsai szavazólapokat tartalmazó zsákok még Szabadkán voltak. Köztársasági szinten két nap alatt 95 375-ról 67 841 szavazatra csökkent teljesítményünk. Az első szavazatszám értelmében hét köztársasági parlamenti mandátum járt volna pártunknak, így már csak öt. Tartományi szinten vasárnap éjfél előtt 20 százalékos szavazatfeldolgozás után közölték, hogy a VMSZ a voksok 6,4 százalékát szerezte meg, 100 százalékos feldolgozottság után most pedig azt állítják, hogy csupán a szavazatok 6,15 százaléka a miénk – összegezte Pásztor.”

Szóval, ha Pásztor továbbra is azt állítja, hogy mintegy 30 000 szavazatot elloptak a pártjától 2012-ben – márpedig ebbéli meggyőződését a Népszabadságnak adott minapi interjújában megismételte és bűnvádi feljelentéssel nyomatékosította is –, akkor nem világos, hogy a mostani, 75 000 szavazatot miért ünneplik a párt berkeiben, hiszen az messze elmarad a 2012-es vélelmezett eredménytől, vagyis a 95 375 szavazattól.

Szólj hozzá!

Címkék: választás vmsz pásztor istván

"Közéleti napilap"

2014.03.12. 23:29 pressburger

130201.jpg

A szerbiai választási kampány kezdete óta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem szerepelt minden nap a Magyar Szó címoldalán, csak:


- február 1-2-án (szombat-vasárnap)
- február 3-án (hétfő)
- február 5-én (szerda)
- február 6-án (csütörtök)
- február 10-én (hétfő)
- február 14-én (péntek)
- február 15-16-17-én (szombat-vasárnap-hétfő)
- február 18-án (kedd)
- február 19-én (szerda)
- február 20-án (csütörtök)
- február 21-én (péntek)
- február 22-23-án (szombat-vasárnap)
- február 25-én (kedd)
- február 26-án (szerda)
- február 27-én (csütörtök)
- február 28-án (péntek)
- március 1-2-án (szombat-vasárnap)
- március 4-én (kedd)
- március 5-én (szerda)
- március 6-án (csütörtök)
- március 7-én (péntek)
- március 8-9-én (szombat-vasárnap)
- március 12-én (szerda) és a kampány utolsó napján, azaz holnap, március 13-án (csütörtök) – két fotón is.

MOST PEDIG SZAVAZZON:

Melyik párt kiszolgálója a Magyar Szó?
A Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjáé
A Magyar Remény Hal Meg Utoljára Mozgalomé
A Magyarok Szerbiáért, Jugoszláviáért és az Északi-sarkért párté
Egyetlen pártot sem szolgál ki, sőt!
A kérdésfelvetés is sértő
Free polls from Pollhost.com

 

Forrás: http://pdf.magyarszo.com/msz/list/55651687d35bdc7477608915d37772b97cf4a1aeb01f48d4ac1c2ae30ef82959-01edbf542cb6/2014/02

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz magyar szó pásztor istván

Varjú Márta esete az igazmondással

2013.12.16. 09:51 pressburger

Természetesen nem hagy hidegen, amikor a Magyar Szó példányszámának alakulásáról olvasok, hiszen a lap példányszámának csökkenése volt az egyik állítólagos oka annak, hogy leváltottak. (A menesztésem utáni napokban derült ki, hogy éppenséggel növekedett a Magyar Szó példányszáma főszerkesztőségem utolsó öt hónapjában, de ez most mellékszál.)

A Magyar Nemzeti Tanács 2013. december 3-i ülésén elfogadták a vajdasági magyar tájékoztatási stratégia idei évi végrehajtásáról szóló beszámolót. A transzparens működésére olyannyira büszke MNT honlapján ugyan nem találtam meg a szóban forgó dokumentumot, de mivel az ülésről majd’ másfél újságoldalnyi cikkben számolt be a nemzeti tanács napilapja, az olvasók értesülhettek olyan részletekről is, hogy miként alakult a 2013-as év során a Magyar Szó példányszáma.

„A Vajdasági Magyar Médiastratégia idei végrehajtásáról szóló beszámoló a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-vel indít. Kiderül, hogy az eladási mutatók legalább 20 százalékos növelését célzó program, elsősorban az alacsony példányszámú hétköznapi számok esetében, továbbra sem hozta meg a várt eredményt. Időszakonként ugyan jelentős pozitív kilengések is jellemzőek voltak, ugyanakkor az összesített adatok értelmében az év tíz hónapjában a Magyar Szó értékesítése nagyjából 6,5 százalékkal kisebb, mint tavaly ilyenkor” – írja a Magyar Szó december 4-i cikkében.

A lapeladás csökkenő tendenciájáról tanúskodik a Magyar Szó auditját végző ABC Srbija cégtől származó adat is. Az egyes auditált médiumok példányszámára vonatkozó adatokat az ABC Srbija előfizetéshez köti ugyan, ám nemrég az egyik kiadó internetes oldalán nyilvánosságra hozta más lapok példányszámának alakulását is, csak azért, hogy eldicsekedhessen saját sikereivel. A cikkben egész konkrét adatok láttak napvilágot a Magyar Szóra vonatkozóan is.

E szerint a havi átlagos eladott példányszám a következőképp alakult:

- február: 7947

- március: 7803

- április: 7503

- május: 7600

- június: 7264

- július: 6311

- augusztus: 7184.

Mármost gondolt egyet Varjú Márta főszerkesztő asszony, és a Magyar Szó december 7-i, hétvégi számában jól kioktatta Gerold László nyugalmazott egyetemi tanárt, aki a Pásztor István VMSZ-elnökkel készített, egy héttel korábban megjelent álinterjújának egyes állításaira reagált. (Mellesleg Varjú Márta ezzel a tettével vétett a sajtótörvény 57. szakaszának 4. bekezdése ellen, de ez most mellékszál.) Dörgedelmében a főszerkesztő asszony ezt írja: „…a Magyar Szót el is kell adni, a Magyar Szó meg kell, hogy feleljen – minden rossz ízű utalás és mondat ellenére, amit Gerold refelxiójában olvashattunk – az Olvasónak. És amíg ezt a Magyar Szó nem csökkenő, hanem stabil, sőt emelkedő példányszámmal tudja megtenni, addig joggal követelheti meg az alapvető tiszteletet még az olyan tökéletes suszertól is, mint Gerold László.”

Ha elfogadjuk, hogy Varjú Márta nem csak mint hipotetikus lehetőségről beszélt a Magyar Szó „nem csökkenő, hanem stabil, sőt emelkedő” példányszámát említve – habár a mondatszerkezet mást sugall –, akkor fölvetődik négy kérdés:

1. Ki hazudik: Varjú Márta, vagy az MNT által elfogadott beszámoló készítői és az ABC Srbija adatait idéző Color Press csoport?

2. Ki nézi hülyének a Magyar Szó olvasóit és egyáltalán a közvéleményt: az MNT bólogató jánosai, akik megszavaznak mindent, amikor föntről beintenek, függetlenül attól, hogy a szintén általuk meghozott stratégia céljait meg se közelítik az eredmények, vagy a Magyar Szó főszerkesztője, aki mellesleg annyira sem tiszteli az olvasóit, hogy odafigyeljen a *rossz ízű, *refelxió és *suszer szavak helyesírására?

3. Vajon milyen következtetést von le az MNT mint alapító abból, hogy az általa kinevezett főszerkesztő vagy a Magyar Szó által fizetett audit-céget idéző Color Press csoport és az MNT által elfogadott beszámoló szerzői nem mondanak igazat?

4. Vajon mikor érik meg az MNT korifeusaiban a gondolat, hogy Varjú Márta szeretné kezdeményezni saját felmentését?

Szólj hozzá!

Címkék: példányszám magyar szó nemzeti tanács mnt varjú márta

Zita szerint a sajtószabadság

2013.03.26. 11:22 pressburger

simon erzsebet zita.jpgAzért jó, hogy van a Magyar Nemzeti Tanácsnak egy Simon Erzsébet Zitája, akinek van mersze kimondani olyasmit is, amit a testület vezetői, szakbizottságának tagjai és szürke eminenciásai nem mernek, sőt, váltig tagadják, hogy ilyesmi akár csak megfordult volna a fejükben. Jelesül, hogy nem éppen úgy van az, hogy az újságíró csak úgy ukmukfukk, minden következmény nélkül elmondhatja a véleményét.

A Magyar Szónak nyilatkozó tájékoztatási tanácsos ugyanis „elgondolkodtatónak” tartja a tájékoztatási törvény tervezetének 54. szakaszát, melyet idéz is a lap: „Az újságírónak nem szűnhet meg a munkaviszonya, nem csökkenthető a szerződtetett bére, sem munkahelyi státusa azért, mert a tömegtájékoztatási eszközben valós állítást közölt, illetve állást foglalt vagy véleményt mondott, továbbá azért sem, mert álláspontját vagy véleményét a médiumon kívül, személyes állásfoglalásként közölte.”

„Mi ebben az elgondolkodtató?” – tenné föl magának a kérdést egy, a nyugati társadalmak valamelyikében nevelkedett jóember. „Hiszen ez csak természetes!” Ha pedig közölnénk az illetővel, hogy tájainkon ez egyáltalán nem ennyire természetes és magától értetődő dolog, legfeljebb annyit mondana: „Akkor viszont örvendetes, hogy ezt végre törvény mondja majd ki!”

Simon asszony viszont se természetesnek, se örvendetesnek nem tartja a véleményszabadság ilyetén való törvénybe iktatását, ehelyett a sajtó- és szólásszabadság sajátos definíciójával rukkol elő, ami hiánypótló bejegyzésként tankönyvbe kívánkozik:

„A sajtószabadság és a szólásszabadság a tények, illetve a tényeken alapuló hírek, információk, történések tárgyilagos közlését jelenti, ez pedig a közszolgálati médiaszolgáltatás alapvető követelménye. (…) A vélemény-újságírás más, nem hírközlés, nem tájékoztatás. A törvénytervezet viszont törvényes szintre emelné a személyes – tehát nem objektív, hanem kimondottan szubjektív – állásfoglalást, vélemény-nyilvánítást, talán még a minősítést is, méghozzá büntetlenül.”

Büntetlenül lehet majd véleményt mondani – hát ez valóban fölháborító! Immár nem lehet kirúgni vagy esetleg száguldó tudósítóvá lefokozni a szerkesztő-kommentátort, ha netalán valamelyik szent politikusról leírja vagy kimondja, hogy nagy nulla, hogy hordószónok vagy egészen egyszerűen: hülye. Mert hát ugye ez szubjektív ítélet, hiszen a nulla ovális alakú, a politikus meg objektíve inkább gömb; egyetlen tanúval sem bizonyítható, hogy hordóra állt volna, miközben a nemzet megmaradásáról szónokolt; az meg hogy hülye, orvosilag értelmezhetetlen diagnózis.

Akinek még voltak illúziói afelől, hogy az MNT a szabad sajtó nagy barátja és semmiféle veszélyt vagy fenyegetettséget nem jelent az általa alapított sajtóorgánumok szerkesztéspolitikájának függetlenségére nézve, annak illúzióit Simon Erzsébet Zita immár végérvényesen eloszlatta.

Kíváncsian várjuk a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének állásfoglalását, illetve az MNT elhatárolódó közleményét.

Szólj hozzá!

Címkék: sajtószabadság mnt simon erzsébet zita

Menesztés-blog (2. rész) - Súrlódások

2012.07.06. 01:21 pressburger

2 - surlodasok.jpgNem ért teljesen váratlanul Józsa közlése, hiszen mandátumom két éve alatt folyamatos volt a súrlódás a Magyar Szó és az alapító, illetve a Magyar Szó és a vezérpárt egyes testületei, funkcionáriusai között. Nem egyszer konfliktussá fajultak a dolgok, de én mindvégig abban a hitben éltem, hogy ez egy teljesen természetes helyzet, úgymond a főszerkesztői funkció velejárója, hogy időnként nemet kell mondani az elvek, a főszerkesztői program és az újságírói etika mentén.

Folyamatos súrlódási pontot jelentett a kommentezés lehetősége a Magyar Szó honlapján. Többször kioktattak (az igazgatóbizottság egyes tagjai is), hogy ez egyáltalán nem szolgálja a szólásszabadságot, hiszen primitív beszólások teszik ki a kommentek túlnyomó részét, és a Magyar Szónak nem volna szabad, hogy egy ilyen tekintélyrombolást megengedjen magának. Én azzal érveltem, hogy a legkomolyabb sajtóorgánumok is lehetővé teszik cikkeik kommentezését, arra pedig nincs jogunk, de jogi formulánk se, hogy megítéljük, mi számít primitív butaságnak és mi bölcs gondolatnak. Amit tehetünk, hogy a trágár, személyiségi jogokat sértő, uszító megnyilvánulásokat – szabályzatunk értelmében – kimoderáljuk. A többi már cenzúra volna.

A kommentezés lehetőségének szavatolása mellett mindvégig kitartottam, mert úgy gondoltam – és úgy gondolom a mai napig is –, hogy ez hozzátartozott a véleménynyilvánítási szabadsághoz, függetlenül a viták színvonalától. Sajnos, immár csak múlt időben beszélhetünk erről a lehetőségről, ugyanis december 5-e óta nem lehet kommentezni a magyarszo.com-on. Az ok: átállás az új („tetszetősebb, frissebb, szebb”) honlapra, amely „hamarosan” indul. Már csak pár év.

A berzenkedés komment-ügyben különösen a nemzeti tanácsi választás idején volt erős. Hiszen noná, hogy egyes kommentezők elverték a port a VMSZ vezette Magyar Összefogás listán – mint ahogy a többi listát és listavezetőt is kiosztották az MÖ szimpatizánsai. Nincs ebben semmi rendkívüli, gondoltam. De a VMSZ-ben erről másként vélekedtek. Az első, nyilvános üzenet (fenyegetés?) komment-ügyben a választást követő Pásztor-interjúban hangzott el: „A fórumokon olyan mocsok jelent meg, amit az az érzésem, hogy nem véletlen engedett a Magyar Szó a világhálóra, hanem szándékosan. De hát valószínű, hogy majd ezzel is szembesülni kell.”

A másik súrlódási pont a VMSZ folyamatos „ajánlkozása” volt. Nem osztogatott senki parancsokat, engem közvetlenül soha nem hívott föl egyik VMSZ-es vagy MNT-s vezető se, hogy ezt vagy azt meg kell írnunk, vagy éppen el kell hallgatnunk. Nem. Ők csak ajánlkoztak, de ezt is „alacsonyabb szinteken” intézték. X.Y. úr „szívesen nyilatkozna” a Magyar Szónak Z-ügyben; G.A. úr megy X-be minibusszal, „beférne” a Magyar Szó újságírója és fotósa is; minden héten sajtótájékoztatót tartunk „aktuális kérdésekről” stb. Nos, szelektáltunk, és nemritkán tapintatosan elhárítottuk vagy ignoráltuk az „ajánlkozást”, amivel nem arattunk különösebb sikert VMSZ-es berkekben. A legnehezebb a szalonújságíróink kezelése volt, de erről már írtam.

A legjelentősebb konfliktusokról külön-külön is szólok majd, most csak felsorolom őket:

- a laptanács-ügy

- a Napról napra az MNT-vel rovat

- az elvetélt Tiszavidék-melléklet

- a jegyzetíró Szerbhorváth György cikke(i).

Szólj hozzá!

Címkék: kommentezés szerbhorváth györgy vmsz magyar szó mnt pásztor istván laptanács tiszavidék

Menesztés-blog (1. rész) - Whatever

2012.06.25. 22:40 pressburger

jozsa.jpg

– Az a helyzet, hogy nem élvezi többé az alapító bizalmát. Akceptálni tudja ezt? – kérdezte az igazgatóbizottsági ülés előtt négyszemközti beszélgetésre félrehívó Józsa László, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (a továbbiakban: TJGYT; értsd: igazgatóbizottság) elnöke.

– Nem – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Tudtommal a Magyar Nemzeti Tanács az alapító, és tudtommal attól a pillanattól kezdve nem élvezem a bizalmát, hogy erről szavazással döntött.

– Persze – mondta az elnök –, de, tudja, léteznek döntés-előkészítő mechanizmusok az MNT-ben, amelyek ezt vetítik előre.

– És vannak indokaik is? Nagyon kíváncsi volnék rájuk – mondtam.

- Természetesen. Csak az egész folyamattól megkímélhette volna magát, ha akceptálja ezt a helyzetet – mondta, majd felsóhajtott: – Whatever, jöjjön akkor, aminek jönnie kell.

Fölálltunk az asztaltól, és elindultunk a negyedik emeleti tanácsterem felé. Én mentem elöl, mint egy halálraítélt, akit kísérnek, és akinek a kivégzését már jó előre kitervelték a pártszékházban.

Főszerkesztői kinevezésem óta ekkor éreztem magam először igazán szabadnak. Végre nem kellett azon törnöm a fejem, hogy hol a határ vállalható és vállalhatatlan kompromisszum között, hogyan egyeztethető össze az újságírói etika és a főszerkesztői pragmatizmus, mit nyerek, illetve veszítek, ha diplomatikusan viselkedek, és mit akkor, ha elragadnak az indulataim. Tudtam, hogy immár csak egy a fontos: végigcsinálni teljes erőbedobással – érvelni, cáfolni és a nyilvánosságot minél erőteljesebben mozgósítani. Győzni akarni, és nem gondolkodni azon, hogy ez sikerülhet-e, hogy kikkel szemben, milyen hatalmasságok ellen kell megvívni a harcot.

Miközben sétáltunk föl a negyedik emeleti ülésterembe, az első stáció helyszínére, azon törtem a fejem, hogy vajon mit jelentett volna, ha úgymond „akceptálni tudom a helyzetet”? Önként lemondok, mint Barát Tóth Lívia az MNT tájékoztatási megbízottjának posztjáról, és utána bölcsen hallgatok az okokról, elzárkózom a sajtó kérdései elől? Nyilván ezt jelentette volna, hiszen ellenkező esetben kénytelenek lettek volna lefolytatni azt a kínos, háromlépcsős hivatalos eljárást, amelyet végül le is folytattak. És ha, tegyük föl, lemondok: vajon mit kaptam volna cserébe? Hm. Esetleg kérhettem volna valami szépen jövedelmező, nyugis állást? Esetleg Józsa föl is kínált volna valamit, amiről megbízói úgy gondolták, hogy kielégítő lehet számomra a hallgatásért cserébe? Sose derül ki.

Egy biztos: nem Józsa ötlete volt a leváltásom. No, arra azért nem fogadnék, hogy megkísérelte elvakult megbízóit jobb belátásra bírni, de ő itt csak végrehajtó volt, aki a későbbi, MNT-ülésről való demonstratív távol maradásával is azt igazolta, hogy nem ért (teljes mértékben) egyet a döntéssel. Nem is igazán az én leváltásom lehetett ellenére, sokkal inkább Varjú Márta tervezett kinevezése, ami egyúttal az ő arcul csapását is jelentette. Varjú ugyanis 2009-ben Simonyi Zoltánnal és velem együtt megpályázta a főszerkesztői állást, de – állítólag formai okok miatt – már első körben diszkvalifikálták a pályázatát. Később az igazgatói pozícióra is pályázott a Magyar Szóban, de ekkor sem ő volt Józsa és a TJGYT választottja.

Akkor mégis kik és milyen valódi okok álltak a leváltás hátterében? A „kik” kérdésére a válasz egyszerűbb, de homályosabb: a VMSZ informális vezető körei. Az okok kérdése már sokkal összetettebb: egy biztos, legkevésbé a szakmai hibák játszottak ebben szerepet, viszont volt itt vélt pártérdek, elvi-ideológiai szembenállás, de egy jó adag személyes sértettség is. Így jutottak el az „összeesküvők” a leváltás vágyától a szándékig, majd a likvidálás tervének kidolgozásától a végrehajtásig.

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz magyar szó mnt józsa lászló tóth lívia varjú márta simonyi zoltán

Indul a menesztés-blog

2012.06.23. 22:31 pressburger

az utolso cimlap.jpgPontosan egy évvel ezelőtt váltottak le a Magyar Szó éléről. Itt az ideje, hogy megírjak mindent: azt is, ami a nyilvánosság előtt zajlott, de esetleg érdekes lehet, miként éltem én meg ezeket a helyzeteket, és azt is, ami a kulisszák mögött történt, s amiről eddig csak kevesek tudtak.

Több mint két évem volt még a főszerkesztői mandátum letöltéséig, amikor a Vajdasági Magyar Szövetség vezető körei úgy döntöttek, mennem kell.

Az ellenem és a Magyar Szó szerkesztéspolitikája ellen fölhozott, mondvacsinált vádakból egyértelműen kiderült, hogy a szakmai hibák fölsorolása csak álca. Az igazi ok az volt, hogy a Magyar Szó mert kritikus lenni, mert a problémákról és nem csak a sikerekről írni, nem lelkesedni a politikusok ízlésének megfelelően és nem engedett a "javaslatok" és "sugallatok" formájában érkező nyomásgyakorlásnak.

Hát ennyi. A VMSZ pedig lépett. Nem várhatott tovább, hiszen a nyári szabadságok idején már nehéz lett volna MNT-ülést összehozni, a választások pedig egyre közeledtek, időben biztosítani kellett, hogy a legtekintélyesebb vajdasági magyar médium pártszócsővé minősüljön át.

Életem egyik legizgalmasabb és legintenzívebb élménye volt leváltásom folyamata, a gyorsított eljárás négy napja, majd a médiában beindult lavina. Vérlázító, fölemelő, bosszantó és megható pillanatok váltották egymást. Köszönöm mindenkinek, hogy átélhettem, kollégáimnak és barátaimnak, akik kiálltak egy igaz ügy érdekében, és az "összeesküvőknek" is, akik nélkül ma szegényebb volnék egy súlyos élettapasztalattal.

Mától kezdve, rapszodikus időközönként, folytatásokban közlöm a menesztésem történetét. Az első részt holnap, azaz vasárnap hallhatják mindazok, akik eljönnek a Napló-kör felolvasó estjére. Akik pedig nem lehetnek ott, utólag elolvashatják.

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz magyar szó mnt napló kör

Az őrizetlenül hagyott Temerint okkupálta a VMSZ

2012.01.22. 16:31 pressburger

Hallgatólagos munkamegosztás vagy taktikai húzás? Míg az Ágoston András vezette VMDP kollektíve (értsd: egy kombival vagy max. minibusszal) Budapestre utazott éltetni Budaörsöt, addig Egeresi meg Pásztor lenyúlta a borosgazdákat meg a borivókat a VMDP főhadiszállásának (avagy egyetlen biztos bástyájának) számító Temerinben. Hogy közben mit csinálhatott a többi tisztességes VM párt? Nyilván otthon kókadozott a magyar kézilabdázók előző esti győzelmének megünneplését kiheverendő.

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz vmdp ágoston andrás egeresi sándor pásztor istván

A Németh Zoltánnak küldött viszontválaszom kiegészítése

2011.12.27. 13:37 pressburger

A viszontválasz a Vajdaság Mán jelent meg

Azt írod, hogy a napi értékelés ellen „már szinte az egész szerkesztőség fellázadt”, és hogy olyan emberektől is kértem „szakmai” elemzést, „akiknek a szakmához vajmi közük volt”. Elismerem, népszerűtlen volt a lapelemzés, nem csak azért, mert egy minimális plusz terhet (a Magyar Szó adott számának kiolvasását) jelentett a szerkesztők (hangsúlyozom: szerkesztők!) számára, hanem azért is, mert kritikát kellett mondaniuk a kollégájuk munkájáról, ami nem kellemes dolog, főleg, ha negatív a kritika, és főleg, ha fönnáll a sértődés veszélye. De megint visszautalnék arra, hogy a szerkesztőbizottság ülésén ezt a kérdést is megvitattuk, és a lapelemzés intézményét úgy módosítottuk, ahogy ezt a szerkesztőbizottság eldöntötte. Én csak egyetlen dologhoz ragaszkodtam: kell lennie kritikai visszacsatolásnak, vagyis lapelemzésnek, mert e nélkül nincs minőség, a módszerről mindig készen álltam vitatkozni. Az pedig, hogy egyes szerkesztőkről az a véleményed, hogy vajmi kevés közük van a szakmához, nem engem minősít. Már csak azért sem, mert tudtommal fél év alatt egyiküket sem cseréltétek le.

A „Best of” megszüntetésével kapcsolatban pedig te felejtettél el elmondani egy lényeges dolgot: hogy a cégben jelentős mértékben késnek a fizetések. És ehhez a késéshez idomult minden: a teljesítmény elszámolása és ebből következően a javadalmazás is. Már rég nem voltam főszerkesztő, amikor – az új munkaköröm mellett – még mindig nekem kellett a stimulációk szétosztásával foglalkoznom. Ebben a két-három hónapos átmeneti időszakban valóban nem jutott időm még annak a plusz tehernek a felvállalására is, amit a „Best of” jelentett, de megszüntetni mégiscsak ti szüntettétek meg azzal, hogy (kényelemből vagy csak egyszerűen rossz ötletnek tartva a minőség külön jutalmazását?) teljesen lemondtatok róla.

Végül pedig hadd térjek vissza a szerkesztőbizottság intézményére, melyet szerinted több döntésem alkalmával megkerültem. Titeket ezzel igazán nem vádolhatlak, hiszen ma szerkesztőbizottság nincs is. Csak (párt)direktíva van, mint már írtam, és egy bizonytalan körvonalakkal és jogkörökkel rendelkező, ismeretlen összetételű „főszerkesztőség”, melynek döntéseire hivatkozni szoktatok.

Szólj hozzá!

Amikor a talp visszanyal

2011.12.22. 12:18 pressburger

 

Fél év telt el azóta, hogy menesztett az MNT a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról. Az új megbízott főszerkesztőnek pedig ennyi idő alatt volt elég ideje kidolgozni a szerkesztői tervét, ahogy ígérte, kibontakoztatni a koncepcióját – amelyről, igaz, nem sokat tudunk, a programját nem tárta a nyilvánosság elé, de a lapot olvasva többé-kevésbé minden világos.
 
Az eltelt fél év alatt sikerült a Magyar Szót egy szimpla pártközlönnyé silányítani, amely a VMSZ és az MNT, illetve azok vezéreinek és apparatcsikjainak minden apró rezdüléséről címoldalon számol be, a kommunista érát meghazudtoló módon, a pártállami múltból öröklött beidegződésekkel kilométeres cikkekben tudósít. A mérlegelés szempontja nem a hírérték, hanem a direktíva, amely így fogalmazható meg: minden eseményről, amely a VMSZ-hez vagy az MNT-hez (a továbbiakban egységesen: VMSZ) kötődik, nagy terjedelemben, lehetőleg fényképpel és címoldalon kell beszámolni, minden közleménynek, amely a VMSZ-től érkezik, teljes terjedelmében teret kell adni, és minden kritikát, ami a VMSZ ellen irányul, el kell hallgatni, vagy ha ez valamiért lehetetlen (pl. minden más médium hozta), akkor késleltetni kell, meg kell kurtítani, el kell rejteni.

Mivel pontosan tudom – és bárki elolvashatja –, hogy mekkora energiát fektettünk a munkatársaimmal abba, hogy egy tartalmilag színesebb, kritikus, érzékeny témákat is boncolgató, az olvasók kérdéseire válasszal szolgáló és – igen! – közösségépítő orgánummá fejlesszük tovább a Magyar Szót, azt is látom, hogy micsoda szellemi rombolás ment végbe az utóbbi fél évben. A következő főszerkesztőnek – talán egyszer, a választások után, amikor végre meg merik hirdetni a főszerkesztői pályázatot – mérhetetlenül nehéz dolga lesz, föltéve, ha szakítani kíván a pártos újságírással. Ha vérbeli újságíró lesz az illető, ezt így bizonyosan nem folytathatja.

És ráadásul nem éri meg: a talpnyalás nagyon stresszes dolog. A talp gazdája elveszíti realitásérzékét, megszokja a kellemes, simogató-bizsergető érzést, és borzasztó haragra gerjed, ha csak egy pillanatra is kimarad egy nyalintás, vagy érdesnek érzi a nyelvet. Képzeljék, micsoda stressz nap mint nap azon aggódni, hogy nem nyelte-e el valamelyik postafiók a VMSZ-től érkezett értesítő levelet, hogy véletlenül elmulasztjuk-e valamelyik életbevágóan fontos lakossági fórumukat vagy gittegylet-avató ünnepségüket, és további stresszt jelent lesni a másnapi reakciójukat, hogy meg vannak-e elégedve a négyhasábos címmel, a címoldali fotóról nem hiányolják-e valamelyik halljakendet, vagy nem tartják-e túlzottnak, hogy egy mondatban azért az „ellenség” rendezvényéről is megemlékeztünk. Ráadásul jönnek a választások. Bizony, nem lesz könnyű betartani a médiastratégiában megfogalmazott irányelvet, miszerint a „nyomtatott sajtós rovatokban a vajdasági magyar pártoknak súlyuknak és tevékenységüknek megfelelően kell megjelenniük” (elnézést a pongyola fogalmazásért, de idéztem). Mert ugye ezt a súlyt nem nagyon lehet mérni, főleg nem előre, és a szimplán csak leszerbezett pártok súlyáról nem is szól a fáma, mármint hogy azokat mi alapján kell súlyozni. Lesznek még problémái a főszerkesztésnek…

Érdemesebb ezért a stresszmentesebb utat választani és a lap szerkesztésére, fejlesztésére koncentrálni, mintsem egész áldott nap a politikusok kívánságait, sugallatait lesni, és figyelni a reakcióikat. Márpedig, ha valaki kinyitja ma a Magyar Szót, azt láthatja, hogy fél év alatt semmilyen újítás, pozitív előjelű fejlesztés nem történt, eredeti szerkesztéspolitikai megoldás nem született. Az új főszerkesztő első lépése az volt, hogy megszüntette a szerkesztők napi lapértékelési kötelezettségét, vagyis immár nem készít senki napi szinten szakmai elemzést az előző napi újság tartalmáról, a másik lépése pedig az volt, hogy megszüntette a havi „best of”-ot, vagyis az adott hónapban legjobbnak ítélt cikkek, fotók, illusztrációk kiemelt javadalmazásának intézményét. Mindkét lépéssel a minőségteremtés serkentése ellenében cselekedett. Ugyanakkor már-már a nevetségesség szintjét súrolja az alákérdezős interjúk száma. Ki se látszik az újság a Korhecz/Pásztor/Egeresi-nagyinterjúktól. Nem tagadom, már akkor is sokalltam a nagyvezírekkel megejtett beszélgetések számát, amikor én voltam a főszerkesztő, besokalltam egyik-másik hangnemétől, de sokszor maga az újságíró volt az, aki kész tények elé állított, amikor bejelentette, hogy ő – mit ád isten – máris készített egy interjút valamelyikükkel. Általában minden különösebb apropó és mondanivaló nélkül. Tajtékzottam, de mit lehetett tenni, hogy elkerüljük a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” szégyenét: közöltük. Általában kiszerkesztve a legízléstelenebb dicsőítő részleteket. Nos, ez az újságíró nem más volt, mint – a mai főszerkesztő.

Ami most zajlik a lap körül a belgrádi magyar nagykövetnek tulajdonított „magyar fasiszták” szókapcsolat miatt, az az óhatatlanul bekövetkező további talp-visszanyalások első, nyilvános megmutatkozása. Nikowitz Oszkár – és úgy egyáltalán: Magyarország szerbiai külképviselete – igazán nem panaszkodhat, hogy a Magyar Szó elhanyagolta volna az eddigiekben, mégis megtörtént a nyilvános fejmosás, kioktatás. Az eset azt bizonyítja, hogy nem lehet elég jól és elég intenzíven talpat nyalni, mert ha egyszer hiba csúszik a gépezetbe, az elkényeztetett gazdaszervezet irreális mértékben gerjedhet haragra. De ez csak egy nyilvánosságra került ügy, amelyre a főszerkesztő meghunyászkodva, „majd móresre tanítom én a csürhét, drága jó uram” attitűddel reagált, ahelyett, hogy pusztán bocsánatot kért volna, a fegyelmi eljárás megindításával pedig nem dicsekedett volna, hiszen ez aztán senkit sem érdekel: ő a főszerkesztő, „kifelé” és jogilag minden megjelent szóért ő a felelős, a többit pedig intézze el házon belül, ahogy helyesnek tartja.

Föltételezem, a VMSZ politikusai és apparatcsikjai egyelőre diszkrétebben adják a főszerkesztő tudtára, ha valami nem tetszik nekik. Nem kerülnek nyilvánosságra a dorgálások, fejmosások, a nyomásgyakorlás megnyilvánulásai – kivéve, ha a főszerkesztő történetesen szabadságon van. Nekem annyiban volt szerencsém, amíg főszerkesztő voltam, hogy nem láttak bennem partnert, megbízható kádert, akit naponta vagy hetente raportra lehetett volna hívni – vagy aki ment volna magától is –, ezért egyszer-egyszer robbant a bomba, de aztán visszavonulót fújtak, majd fölkészültek a végső, (kényszerből) nyilvános leszámolásra.

Hiába, egy dologban mélységesen egyetértettünk az egyik hithű pártkatonával: nem egy csónakban eveztünk. Mármint a (vajdmagy) politikum (értsd: VMSZ) és az általam vezetett Magyar Szó. Nagy igazság! Kár, hogy szerinte ez kívánatos lett volna, szerintem pedig szubsztanciálisan lehetetlen. Egyszerűen nem erre „esküdtem fel”!

Furcsállom, hogy még ma is léteznek olyan politikusok, akik abban hisznek, hogy a személyi kultusz építgetése, a mindent ellepő pártpropaganda szavazatokat hozhat a konyhára és a kritika hiánya nem kontraproduktív. De még ennél is furcsábbnak tartom, hogy egy pozícióba került újságíró ezt az igényt minden erejét latba vetve kiszolgálja, sőt, túl is teljesíti a feladatot, csak már maga se veszi észre önnön buzgalmát. Az olvasók viszont igen, ugyanis nem hülyék.
 
(A cikk a Vajdaság Mán is olvasható.)

 

Szólj hozzá!

Címkék: vmsz magyar szó mnt

Hétfőtől teljes gőzzel

2009.08.08. 18:05 pressburger

Tegnap végre megtörtént a kinevezés, és hétfőn veszem át a Magyar Szó főszerkesztését. Aki arra számít, hogy már keddtől egy tetőtől talpig megújult lapot vehet a kezébe, az csalódni fog. Sőt az is, aki egy-két hónapon belül vár gyökeres, a lap struktúráján, küllemén is látható változást.

Ami ebben a pillanatban a legsürgetőbb, hogy enyhítsük a szerkesztőségben dolgozók nehéz anyagi helyzetét. És bár a pénzek nem a főszerkesztő zsebében vannak, meggyőződésem, hogy a szerkesztőség hajlandó és képes is volna önnön boldogulását elősegíteni, ha ebben támogatásra lelne.

A programomban azt írtam, és ehhez tartom is magam, hogy a tartalmi elemek kezelésére, vagyis a témafeldolgozás milyenségének kérdéskörére, valamint a szövegek minőségének javítására kell fektetni a hangsúlyt az első fél évben. Ezzel párhuzamosan fog történni a szerkesztőségi kapacitások felmérése és az operatív munka racionalizálása.

Nincsenek illúzióim: nyilván nagyon sokszor megakad majd ez a folyamat, mert lokális tüzek eloltására kell koncentrálni az erőinket, de félbeszakadni nem szakadhat félbe.

A következő fél évben párhuzamosan kellene munkálkodni a webes felület továbbfejlesztésén, az újságoldalak dinamikus tördelési és szerkesztési stratégiáján. Ugyancsak ekkor válna aktuálissá egy megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása a regionális mellékletekre vonatkozóan.

Hétfőn tehát teljes gőzzel nekikezdünk, az olvasókat pedig arra kérjük, hogy tartsanak ki a Magyar Szó mellett.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik gratuláltak a kinevezéshez, és azoknak a rosszakaróimnak is, akik lejárató kampányukkal igyekeznek népszerűsíteni elképzeléseimet.

4 komment

Címkék: magyar szó

CafeHU

2009.05.26. 22:32 pressburger

Elismerem, nem valami ötletes címmel, de pontosan (vagy körülbelül) 10 évvel ezelőtt indítottuk útjára néhány barátommal, társammal a tollban és a számítógépben a CafeHU webzine-t. A bombázások és a rendkívüli állapot idején, amikor minden szerbiai sajtóorgánumot (ön)cenzúráztak, nem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Persze egyáltalán nem gondoltunk ebbe úgy igazán bele, csak egyszerűen csináltuk, partizánkodtunk a neten.

A CafeHU a bombázásokat követően még néhány hétig vagy hónapig létezett, aztán szépen lassan megszűnt. A cafehu.hypermart.net címünk is elveszett, és egy jó ideig nem volt elérhető a fanzine. Aztán valaki - fogalmam sincs, hogy ki - a CafeHU romjait összegereblyézgette, és újra elérhetővé tette. Ma találtam rá a http://www.yurope.com/zines/cafehu/ címen, és nagyon megörültem neki. Köszönet az ismeretlen jótevőnek! (Még az archívumot is megtöltötte, amennyire tudta.)

Egyúttal köszönök mindent így utólag is a közreműködő barátoknak, kollégáknak, akiknek szövegei - többnyire könnyen fölfejthető álnéven - itt olvashatók, vagy akik a technikai hátteret biztosították. Ők név szerint: Csernik Előd, Cservenák Tamás, Jeges Dániel, Klemm Anna, Mengyán Ildikó, Szakmány György és Virág Gábor.

Szólj hozzá!

Címkék: cafehu bombázások

Magyar Koalíció - naggyon hamis!

2009.02.25. 14:09 pressburger

El kell ismerni, zseniális ötlet volt Magyar Koalíció nevet adni az új VM pártnak. Tökéletes módja ez a kevésbé informált honpolgárok megtévesztésének, ami lehet csak ideig-óráig tud majd hatni, de ha netalán a nagyon közeli jövőben kerülne sor választásokra, bizonyára nem kevesen lennének, akik a Magyar Koalíció helyett tévedésből a Magyar Koalícióra szavaznának.

A hárompárti Magyar Koalíciót soha nem jegyezték be hivatalosan. Ez mindössze egy, a választásokon használt megnevezés volt a három párt szövetségére, amelyek nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat (bezzeg ha a kezdet kezdetén az előrelátó Rácz Szabóra hallgattak volna...). Így ha most tartanának választást, amelyen indulna az újonnan alakult és bejegyzett Magyar Koalíció nevű párt, bizony az eredeti Magyar Koalíció kénytelen volna más nevet használni. Lehetne VMSZ-VMDK-VMDP Koalíció. Vagy VMSZ-VMDP-VMDK? Vagy ábécé-sorrendben: VMDK-VMDP-VMSZ? Ajjaj, ez még okozhat civakodást. Persze lehetne új elnevezést is találni, de azt meg nem lenne könnyű egyik pillanatról a másikra bevésni az emberek tudatába.

Akár lesznek a közeljövőben választások, akár nem, az új párt pontosan megszabta az eredeti Magyar Koalíció tagpártjainak az elkövetkező hónapokra vonatkozó tevékenységét. Nevezetesen, a VMSZ, a VMDP és a VMDK elkövetkező hónapjai arról fognak szólni, hogy megmagyarázzák a választóknak: ez a Magyar Koalíció nem az a Magyar Koalíció, hogy ez az MK hamis MK, nem az igazi. Mindeközben pedig kénytelenek lesznek lemondani a "hárompártok" (Ágoston-parafrázis) az MK névről.

Bravó, Lászlóék! Cinikus és elég tisztességtelen dolog volt ezt a nevet adni az új pártformációnak (amely - László Bálint nyilatkozatából ítélve -, úgy tűnik, még azt sem tudja pontosan, mit akar), dehát a politika nem a legerkölcsösebb szakma. Ha idegen tollakkal ékeskedve, megtévesztéssel szavazatokra lehet szert tenni, hát miért is ne.

Szólj hozzá!

Ki felel a fölösleges pánikkeltésért?

2009.01.26. 12:38 pressburger

A VM politikum és média egy része nem győzte bizonygatni annak idején, hogy micsoda nagy bonyodalmakat fog majd okozni, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni övezethez 2007 decemberében. Leereszkedik a schengeni vasfüggöny, ellehetetlenül a vajdasági magyarok kapcsolattartása az anyaországgal, megszűnnek az eddig jól működő csatornák - ilyen és ehhez hasonló, pánikhangulatot keltő kijelentések hangzottak el felelős tisztséget betöltő személyek szájából.

Aztán leereszkedett az a bizonyos "vasfüggöny", és csakhamar kiderült, hogy semmivel sem szörnyűbb a helyzet, mint amilyen korábban volt. A pánikhangulatot keltők elhallgattak, és senki sem érezte úgy, hogy esetleg magyarázattal tartozna a fölöslegesnek bizonyult vészharangkongatásért.

Nem hogy nem nehezült meg a kapcsolattartás, hanem egyenesen könnyebbé vált az utazás a vajdasági magyarok számára nem csak Magyarországra, hanem a schengeni térség egyéb országaiba is. Persze egyes magyarországi illetékesek már 2007-ben próbálták bizonygatni, hogy ez így lesz, és nem kell megijedni, de az érveiket nem lehetett hallani a nagy populista lármától.

A vízumigényléskor 2008 óta is praktikusan ugyanazokat a papírokat kell bemutatni a magyar konzulátusokon, mint amiket a korábbi időszakban kellett. A vízumdíjat (ha egyáltalán megfizettetik) és az egyéb költségeket bárki visszaigényelheti a magyarigazolványával. És ami az egészben a legjobb, hogy ezzel a viszonylag könnyen és gyorsan beszerezhető, általában egy-két éves időtartamra szóló és többszöri beutazást lehetővé tevő vízummal aztán utazhatunk Görögországtól, Olaszországon át egészen Dániáig anélkül, hogy újra meg újra sorba kellene állnunk.

Emlékszem, micsoda komplikációval és megaláztatással járt, amikor néhány évvel ezelőtt osztrák, illetve belga vízumért folyamodtam. Minden apróságról közjegyző vagy más hivatalos instancia által hitelesített bizonylatot kértek, minden papírt le kellett fordíttatni, és még így sem lehetett biztos az ember abban, hogy kegyesek lesznek hozzá az akkor már schengeniek, és megadják neki a vízumot - persze szigorúan csak arra a pár napos időtartamra, amelynek indokoltságát bizonyítani tudta. Ismerek olyanokat, akik - bár minden papírjuk "rendben volt" - el lettek utasítva.

A magyarországi bürokráciáról is sok rosszat tudnék mesélni, a szőrszálhasogatás és a nevetséges feltételtámasztás a lételeme. Mindez azonban szerencsére nem jellemző a vízumkiadásra. Ebben Magyarország valóban a liberálisabb országok közé tartozik.

Jó lenne, ha a pánikot keltő politikusok most, egy év elteltével kiállnának a nyilvánosság elé, és elismernék, hogy tévedtek. Esetleg megköszönnék a magyar államnak, hogy nem gördít fölösleges akadályokat a vajdasági magyarok elé.

1 komment

Címkék: vízum schengen

A 7 százalék nem lehet vita tárgya

2008.12.03. 23:07 pressburger

Ebben a pillanatban egyedül a VMSZ áll ki a (kvázi)hatalmi pártok közül teljes mellszélességgel az alkotmányosság mellett, Vajdaság érdekében. Szinte hihetetlen, de még a Liga is meglepően lagymatagul reagálta le, hogy a demokraták "központi bizottsága" takarékoskodás címén 15 milliárd dinárral készül megrövidíteni Vajdaságot.

Pásztor Bálint képviselő ma egyértelműen kimondta, hogy szó sem lehet arról, hogy a VMSZ négy képviselője megszavazzon egy olyan köztársasági költségvetést, amely a vajdasági költségvetés számára az alkotmány által szavatolt 7 százaléknál kevesebb pénzt irányozna elő. Nagyon helyes, és ebből egy jottányit se volna szabad engedni! Ez a 7 százalék is szégyenletesen kevés, és akármennyire is vicces, hogy ezt így számszerűsítették a legfőbb jogi aktusban, az alkotmány rendelkezéseit be kell tartani, és ez ellen nincs apelláta.

Takarékoskodásra hivatkozni pedig nagyon buta dolog, hiszen a 7 százalék arányokról szól, nem fix összegekről: ha a köztársasági költségvetés kisebb, tehát takarékosabb volna, akkor ennek arányában nyilván a tartományi is kisebb lehetne. De mivel a köztársasági büdzsét állítólag még a tavalyinál is nagyobbra méretezték, hát mi indokolná, hogy a tartományi ne legyen arányosan úgyszintén nagyobb?

Szerencsére úgy tűnik, hogy a demokraták vajdasági különítménye is a sarkára állt, és egyelőre elég határozottan követelik Pajtićtyal az élen a 7 százalékról szóló klauzula betartását. A VMSZ tehát (nem várt?) szövetségesre lelt, ami sajnos nagy szó, hiszen magától értetődő kellene, hogy legyen, hogy az alkotmány betartartását minden párt fontosnak tartsa, és hát nem ez a helyzet.

Pajtićékat még könnyen meggyomrozhatják belgrádi párttársaik, de a VMSZ-nek nem volna szabad engednie az álláspontjából. Ha esetleg nélkülük is megszavaznák valahogy a büdzsét (Nikolićék részéről mutatkozik készség arra, hogy beugorjanak ebbe a történetbe), menten az Alkotmánybírósághoz kellene fordulniuk.

2 komment

Címkék: költségvetés

Lódi szerint a világ

2008.12.02. 00:55 pressburger

Lódi Gábor, a Demokrata Párt parlamenti képviselője volt az egyetlen magyar politikus, aki megjelent a Vajdaság Szerbiához csatolása kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen. Bár nem erős oldala, igyekezett érvelni amellett, hogy miért is okés, hogy részt vesz ezen a dzsemborin. Azt mondja, hagyjuk a múltat, és tekintsünk a jövőbe. Rendben, de akkor mit keresett egy, a múltról megemlékező ünnepségen? Azt mondja, Vajdaság nem tud Szerbia keretein kívül megmaradni. Ez valami fogadás? Tartom! A területek elcsatolásával kapcsolatban azt mondja, a győztesek írják a történelmet. Magyarán: ez van, ezt kell elfogadni. Egyetértek! Magyarország annak idején elbaszta, minekutána rondán és igazságtalanul megbüntették. Szerbia 1999-ben ugyancsak elbaszta, minekutána kevésbé rondán és kevésbé igazságtalanul, de megbüntették. Lehet, hogy Lódi lesz az, aki veszi a bátorságát, és megmagyarázza ezt a kézenfekvő párhuzamot a főnökének? „Értsd meg, Boris, Kosovo függetlensége a győztesek által írt történelem tényszerűsége.”

Nem kell hetente vezércikkbe foglalnunk a „Trianon” szót ahhoz, hogy valóban felfogjuk, mekkora igazságtalanság történt a történelmi Magyarországgal az I. világháborút követően. Nem is olyan nehéz „átélni” (vagy mondjuk inkább: átérezni) a kilencven évvel ezelőtti eseményeket, mint ahogy azt Lódi hiszi, még egy magamfajta, a közösségétől elbitangolt, gyökértelen liberális ficsúr”-nak sem. És mindennek a kimondásától még nem válik az ember automatikusan mindentvisszát skandáló, bocskait viselő és/vagy kopaszra borotvált idiótáváPavel Domonji).

Azt gondolom, megértették volna Lódi szerb nemzethez tartozó pártbéli kollégái, ha történelemszemléleti okokra hivatkozva távol marad az ünnepségről. Talán jobban is díjazták volna, mint ezt az identitászavaros magatartását.

 

1 komment

Címkék: trianon lódi gábor

Kasza ismét villantott (?)

2008.11.20. 14:09 pressburger

Napok óta nem tudom eldönteni, hogy a szerb napilapok etetnek csak, vagy tényleg villantott egy nagyot Kasza József tiszteletbeli elnök a VMSZ hétvégi közgyűlésén.

A Blicben és a Gradjanskiban ugyanis azt olvastam, hogy Kasza botrányos kijelentést tett, miszerint a magyar kisebbség a "legképzettebb és legműveltebb" az összes szerbiai kisebbség között. Sajnos, nem tudom pontosan idézni a feltehetőleg magyarul elhangzott (ha elhangzott) butaságokat, ugyanis a VM média egy szóval sem említi az esetet.

Nehezen hiszem, hogy a média számára nyitott közgyűlésről tudósító szerb napilapok újságírói összebeszéltek volna, hogy valótlanságok megjelentetésével lejáratják Kaszát. Ha pedig tényleg elhangzott ez az ominózus kijelentés - cáfolatot nem láttam -, akkor bizony nemcsak hogy közölni kellett volna a magyar médiumoknak is Kasza szavait, hanem kommentárban is foglalkozni illett volna vele.

Elvonatkoztatva attól, hogy mi jött ki és mi nem Kasza száján, újra és újra figyelmeztetnünk kell arra, hogy egyik népcsoportot a másik fölé helyezni, és annak felsőbbrendűségét hagsúlyozni bármilyen vonatkozásban, nem más, mint rasszizmus. Borzasztó érzékenyek a különböző hobbi- és civil szervezeteink, gitt- és politikai egyleteink arra, amikor a magyar közösséget éri efféle verbális támadás, és ez nagyon is helyénvaló. Csakhogy mindaddig hiteltelen marad a minket érő támadások elleni fellépésünk, amíg a saját nemzeti közösségünk soraiból jövő gyűlöletbeszédre nem reagálunk. Legjobban utálom azt a magyarázkodást, hogy hát eleget ártanak nekünk mások, legalább mi ne ártsunk saját magunknak, mert az efféle magyarázkodás mögött valójában gyávaság áll.

13 komment

Címkék: gyűlöletbeszéd vmsz kasza józsef