Pannonanizáló Balkánaán

Tegnap végre megtörtént a kinevezés, és hétfőn veszem át a Magyar Szó főszerkesztését. Aki arra számít, hogy már keddtől egy tetőtől talpig megújult lapot vehet a kezébe, az csalódni fog. Sőt az is, aki egy-két hónapon belül vár gyökeres, a lap struktúráján, küllemén is látható változást.

Ami ebben a pillanatban a legsürgetőbb, hogy enyhítsük a szerkesztőségben dolgozók nehéz anyagi helyzetét. És bár a pénzek nem a főszerkesztő zsebében vannak, meggyőződésem, hogy a szerkesztőség hajlandó és képes is volna önnön boldogulását elősegíteni, ha ebben támogatásra lelne.

A programomban azt írtam, és ehhez tartom is magam, hogy a tartalmi elemek kezelésére, vagyis a témafeldolgozás milyenségének kérdéskörére, valamint a szövegek minőségének javítására kell fektetni a hangsúlyt az első fél évben. Ezzel párhuzamosan fog történni a szerkesztőségi kapacitások felmérése és az operatív munka racionalizálása.

Nincsenek illúzióim: nyilván nagyon sokszor megakad majd ez a folyamat, mert lokális tüzek eloltására kell koncentrálni az erőinket, de félbeszakadni nem szakadhat félbe.

A következő fél évben párhuzamosan kellene munkálkodni a webes felület továbbfejlesztésén, az újságoldalak dinamikus tördelési és szerkesztési stratégiáján. Ugyancsak ekkor válna aktuálissá egy megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása a regionális mellékletekre vonatkozóan.

Hétfőn tehát teljes gőzzel nekikezdünk, az olvasókat pedig arra kérjük, hogy tartsanak ki a Magyar Szó mellett.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik gratuláltak a kinevezéshez, és azoknak a rosszakaróimnak is, akik lejárató kampányukkal igyekeznek népszerűsíteni elképzeléseimet.

Elismerem, nem valami ötletes címmel, de pontosan (vagy körülbelül) 10 évvel ezelőtt indítottuk útjára néhány barátommal, társammal a tollban és a számítógépben a CafeHU webzine-t. A bombázások és a rendkívüli állapot idején, amikor minden szerbiai sajtóorgánumot (ön)cenzúráztak, nem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Persze egyáltalán nem gondoltunk ebbe úgy igazán bele, csak egyszerűen csináltuk, partizánkodtunk a neten.

A CafeHU a bombázásokat követően még néhány hétig vagy hónapig létezett, aztán szépen lassan megszűnt. A cafehu.hypermart.net címünk is elveszett, és egy jó ideig nem volt elérhető a fanzine. Aztán valaki - fogalmam sincs, hogy ki - a CafeHU romjait összegereblyézgette, és újra elérhetővé tette. Ma találtam rá a http://www.yurope.com/zines/cafehu/ címen, és nagyon megörültem neki. Köszönet az ismeretlen jótevőnek! (Még az archívumot is megtöltötte, amennyire tudta.)

Egyúttal köszönök mindent így utólag is a közreműködő barátoknak, kollégáknak, akiknek szövegei - többnyire könnyen fölfejthető álnéven - itt olvashatók, vagy akik a technikai hátteret biztosították. Ők név szerint: Csernik Előd, Cservenák Tamás, Jeges Dániel, Klemm Anna, Mengyán Ildikó, Szakmány György és Virág Gábor.

El kell ismerni, zseniális ötlet volt Magyar Koalíció nevet adni az új VM pártnak. Tökéletes módja ez a kevésbé informált honpolgárok megtévesztésének, ami lehet csak ideig-óráig tud majd hatni, de ha netalán a nagyon közeli jövőben kerülne sor választásokra, bizonyára nem kevesen lennének, akik a Magyar Koalíció helyett tévedésből a Magyar Koalícióra szavaznának.

A hárompárti Magyar Koalíciót soha nem jegyezték be hivatalosan. Ez mindössze egy, a választásokon használt megnevezés volt a három párt szövetségére, amelyek nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat (bezzeg ha a kezdet kezdetén az előrelátó Rácz Szabóra hallgattak volna...). Így ha most tartanának választást, amelyen indulna az újonnan alakult és bejegyzett Magyar Koalíció nevű párt, bizony az eredeti Magyar Koalíció kénytelen volna más nevet használni. Lehetne VMSZ-VMDK-VMDP Koalíció. Vagy VMSZ-VMDP-VMDK? Vagy ábécé-sorrendben: VMDK-VMDP-VMSZ? Ajjaj, ez még okozhat civakodást. Persze lehetne új elnevezést is találni, de azt meg nem lenne könnyű egyik pillanatról a másikra bevésni az emberek tudatába.

Akár lesznek a közeljövőben választások, akár nem, az új párt pontosan megszabta az eredeti Magyar Koalíció tagpártjainak az elkövetkező hónapokra vonatkozó tevékenységét. Nevezetesen, a VMSZ, a VMDP és a VMDK elkövetkező hónapjai arról fognak szólni, hogy megmagyarázzák a választóknak: ez a Magyar Koalíció nem az a Magyar Koalíció, hogy ez az MK hamis MK, nem az igazi. Mindeközben pedig kénytelenek lesznek lemondani a "hárompártok" (Ágoston-parafrázis) az MK névről.

Bravó, Lászlóék! Cinikus és elég tisztességtelen dolog volt ezt a nevet adni az új pártformációnak (amely - László Bálint nyilatkozatából ítélve -, úgy tűnik, még azt sem tudja pontosan, mit akar), dehát a politika nem a legerkölcsösebb szakma. Ha idegen tollakkal ékeskedve, megtévesztéssel szavazatokra lehet szert tenni, hát miért is ne.

A VM politikum és média egy része nem győzte bizonygatni annak idején, hogy micsoda nagy bonyodalmakat fog majd okozni, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni övezethez 2007 decemberében. Leereszkedik a schengeni vasfüggöny, ellehetetlenül a vajdasági magyarok kapcsolattartása az anyaországgal, megszűnnek az eddig jól működő csatornák - ilyen és ehhez hasonló, pánikhangulatot keltő kijelentések hangzottak el felelős tisztséget betöltő személyek szájából.

Aztán leereszkedett az a bizonyos "vasfüggöny", és csakhamar kiderült, hogy semmivel sem szörnyűbb a helyzet, mint amilyen korábban volt. A pánikhangulatot keltők elhallgattak, és senki sem érezte úgy, hogy esetleg magyarázattal tartozna a fölöslegesnek bizonyult vészharangkongatásért.

Nem hogy nem nehezült meg a kapcsolattartás, hanem egyenesen könnyebbé vált az utazás a vajdasági magyarok számára nem csak Magyarországra, hanem a schengeni térség egyéb országaiba is. Persze egyes magyarországi illetékesek már 2007-ben próbálták bizonygatni, hogy ez így lesz, és nem kell megijedni, de az érveiket nem lehetett hallani a nagy populista lármától.

A vízumigényléskor 2008 óta is praktikusan ugyanazokat a papírokat kell bemutatni a magyar konzulátusokon, mint amiket a korábbi időszakban kellett. A vízumdíjat (ha egyáltalán megfizettetik) és az egyéb költségeket bárki visszaigényelheti a magyarigazolványával. És ami az egészben a legjobb, hogy ezzel a viszonylag könnyen és gyorsan beszerezhető, általában egy-két éves időtartamra szóló és többszöri beutazást lehetővé tevő vízummal aztán utazhatunk Görögországtól, Olaszországon át egészen Dániáig anélkül, hogy újra meg újra sorba kellene állnunk.

Emlékszem, micsoda komplikációval és megaláztatással járt, amikor néhány évvel ezelőtt osztrák, illetve belga vízumért folyamodtam. Minden apróságról közjegyző vagy más hivatalos instancia által hitelesített bizonylatot kértek, minden papírt le kellett fordíttatni, és még így sem lehetett biztos az ember abban, hogy kegyesek lesznek hozzá az akkor már schengeniek, és megadják neki a vízumot - persze szigorúan csak arra a pár napos időtartamra, amelynek indokoltságát bizonyítani tudta. Ismerek olyanokat, akik - bár minden papírjuk "rendben volt" - el lettek utasítva.

A magyarországi bürokráciáról is sok rosszat tudnék mesélni, a szőrszálhasogatás és a nevetséges feltételtámasztás a lételeme. Mindez azonban szerencsére nem jellemző a vízumkiadásra. Ebben Magyarország valóban a liberálisabb országok közé tartozik.

Jó lenne, ha a pánikot keltő politikusok most, egy év elteltével kiállnának a nyilvánosság elé, és elismernék, hogy tévedtek. Esetleg megköszönnék a magyar államnak, hogy nem gördít fölösleges akadályokat a vajdasági magyarok elé.

Ebben a pillanatban egyedül a VMSZ áll ki a (kvázi)hatalmi pártok közül teljes mellszélességgel az alkotmányosság mellett, Vajdaság érdekében. Szinte hihetetlen, de még a Liga is meglepően lagymatagul reagálta le, hogy a demokraták "központi bizottsága" takarékoskodás címén 15 milliárd dinárral készül megrövidíteni Vajdaságot.

Pásztor Bálint képviselő ma egyértelműen kimondta, hogy szó sem lehet arról, hogy a VMSZ négy képviselője megszavazzon egy olyan köztársasági költségvetést, amely a vajdasági költségvetés számára az alkotmány által szavatolt 7 százaléknál kevesebb pénzt irányozna elő. Nagyon helyes, és ebből egy jottányit se volna szabad engedni! Ez a 7 százalék is szégyenletesen kevés, és akármennyire is vicces, hogy ezt így számszerűsítették a legfőbb jogi aktusban, az alkotmány rendelkezéseit be kell tartani, és ez ellen nincs apelláta.

Takarékoskodásra hivatkozni pedig nagyon buta dolog, hiszen a 7 százalék arányokról szól, nem fix összegekről: ha a köztársasági költségvetés kisebb, tehát takarékosabb volna, akkor ennek arányában nyilván a tartományi is kisebb lehetne. De mivel a köztársasági büdzsét állítólag még a tavalyinál is nagyobbra méretezték, hát mi indokolná, hogy a tartományi ne legyen arányosan úgyszintén nagyobb?

Szerencsére úgy tűnik, hogy a demokraták vajdasági különítménye is a sarkára állt, és egyelőre elég határozottan követelik Pajtićtyal az élen a 7 százalékról szóló klauzula betartását. A VMSZ tehát (nem várt?) szövetségesre lelt, ami sajnos nagy szó, hiszen magától értetődő kellene, hogy legyen, hogy az alkotmány betartartását minden párt fontosnak tartsa, és hát nem ez a helyzet.

Pajtićékat még könnyen meggyomrozhatják belgrádi párttársaik, de a VMSZ-nek nem volna szabad engednie az álláspontjából. Ha esetleg nélkülük is megszavaznák valahogy a büdzsét (Nikolićék részéről mutatkozik készség arra, hogy beugorjanak ebbe a történetbe), menten az Alkotmánybírósághoz kellene fordulniuk.