Lódi Gábor, a Demokrata Párt parlamenti képviselője volt az egyetlen magyar politikus, aki megjelent a Vajdaság Szerbiához csatolása kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen. Bár nem erős oldala, igyekezett érvelni amellett, hogy miért is okés, hogy részt vesz ezen a dzsemborin. Azt mondja, hagyjuk a múltat, és tekintsünk a jövőbe. Rendben, de akkor mit keresett egy, a múltról megemlékező ünnepségen? Azt mondja, Vajdaság nem tud Szerbia keretein kívül megmaradni. Ez valami fogadás? Tartom! A területek elcsatolásával kapcsolatban azt mondja, a győztesek írják a történelmet. Magyarán: ez van, ezt kell elfogadni. Egyetértek! Magyarország annak idején elbaszta, minekutána rondán és igazságtalanul megbüntették. Szerbia 1999-ben ugyancsak elbaszta, minekutána kevésbé rondán és kevésbé igazságtalanul, de megbüntették. Lehet, hogy Lódi lesz az, aki veszi a bátorságát, és megmagyarázza ezt a kézenfekvő párhuzamot a főnökének? „Értsd meg, Boris, Kosovo függetlensége a győztesek által írt történelem tényszerűsége.”
Nem kell hetente vezércikkbe foglalnunk a „Trianon” szót ahhoz, hogy valóban felfogjuk, mekkora igazságtalanság történt a történelmi Magyarországgal az I. világháborút követően. Nem is olyan nehéz „átélni” (vagy mondjuk inkább: átérezni) a kilencven évvel ezelőtti eseményeket, mint ahogy azt Lódi hiszi, még egy magamfajta, a „közösségétől elbitangolt, gyökértelen liberális ficsúr”-nak sem. És mindennek a kimondásától még nem válik az ember automatikusan mindentvisszát skandáló, bocskait viselő és/vagy „kopaszra borotvált idiótává” (© Pavel Domonji).
Azt gondolom, megértették volna Lódi szerb nemzethez tartozó pártbéli kollégái, ha történelemszemléleti okokra hivatkozva távol marad az ünnepségről. Talán jobban is díjazták volna, mint ezt az identitászavaros magatartását.
Utolsó kommentek