Pannonanizáló Balkánaán

Lódi Gábor, a Demokrata Párt parlamenti képviselője volt az egyetlen magyar politikus, aki megjelent a Vajdaság Szerbiához csatolása kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen. Bár nem erős oldala, igyekezett érvelni amellett, hogy miért is okés, hogy részt vesz ezen a dzsemborin. Azt mondja, hagyjuk a múltat, és tekintsünk a jövőbe. Rendben, de akkor mit keresett egy, a múltról megemlékező ünnepségen? Azt mondja, Vajdaság nem tud Szerbia keretein kívül megmaradni. Ez valami fogadás? Tartom! A területek elcsatolásával kapcsolatban azt mondja, a győztesek írják a történelmet. Magyarán: ez van, ezt kell elfogadni. Egyetértek! Magyarország annak idején elbaszta, minekutána rondán és igazságtalanul megbüntették. Szerbia 1999-ben ugyancsak elbaszta, minekutána kevésbé rondán és kevésbé igazságtalanul, de megbüntették. Lehet, hogy Lódi lesz az, aki veszi a bátorságát, és megmagyarázza ezt a kézenfekvő párhuzamot a főnökének? „Értsd meg, Boris, Kosovo függetlensége a győztesek által írt történelem tényszerűsége.”

Nem kell hetente vezércikkbe foglalnunk a „Trianon” szót ahhoz, hogy valóban felfogjuk, mekkora igazságtalanság történt a történelmi Magyarországgal az I. világháborút követően. Nem is olyan nehéz „átélni” (vagy mondjuk inkább: átérezni) a kilencven évvel ezelőtti eseményeket, mint ahogy azt Lódi hiszi, még egy magamfajta, a „közösségétől elbitangolt, gyökértelen liberális ficsúr”-nak sem. És mindennek a kimondásától még nem válik az ember automatikusan mindentvisszát skandáló, bocskait viselő és/vagy „kopaszra borotvált idiótává” (© Pavel Domonji).

Azt gondolom, megértették volna Lódi szerb nemzethez tartozó pártbéli kollégái, ha történelemszemléleti okokra hivatkozva távol marad az ünnepségről. Talán jobban is díjazták volna, mint ezt az identitászavaros magatartását.

Napok óta nem tudom eldönteni, hogy a szerb napilapok etetnek csak, vagy tényleg villantott egy nagyot Kasza József tiszteletbeli elnök a VMSZ hétvégi közgyűlésén.

A Blicben és a Gradjanskiban ugyanis azt olvastam, hogy Kasza botrányos kijelentést tett, miszerint a magyar kisebbség a "legképzettebb és legműveltebb" az összes szerbiai kisebbség között. Sajnos, nem tudom pontosan idézni a feltehetőleg magyarul elhangzott (ha elhangzott) butaságokat, ugyanis a VM média egy szóval sem említi az esetet.

Nehezen hiszem, hogy a média számára nyitott közgyűlésről tudósító szerb napilapok újságírói összebeszéltek volna, hogy valótlanságok megjelentetésével lejáratják Kaszát. Ha pedig tényleg elhangzott ez az ominózus kijelentés - cáfolatot nem láttam -, akkor bizony nemcsak hogy közölni kellett volna a magyar médiumoknak is Kasza szavait, hanem kommentárban is foglalkozni illett volna vele.

Elvonatkoztatva attól, hogy mi jött ki és mi nem Kasza száján, újra és újra figyelmeztetnünk kell arra, hogy egyik népcsoportot a másik fölé helyezni, és annak felsőbbrendűségét hagsúlyozni bármilyen vonatkozásban, nem más, mint rasszizmus. Borzasztó érzékenyek a különböző hobbi- és civil szervezeteink, gitt- és politikai egyleteink arra, amikor a magyar közösséget éri efféle verbális támadás, és ez nagyon is helyénvaló. Csakhogy mindaddig hiteltelen marad a minket érő támadások elleni fellépésünk, amíg a saját nemzeti közösségünk soraiból jövő gyűlöletbeszédre nem reagálunk. Legjobban utálom azt a magyarázkodást, hogy hát eleget ártanak nekünk mások, legalább mi ne ártsunk saját magunknak, mert az efféle magyarázkodás mögött valójában gyávaság áll.

Mondhatunk mi bármit az amerikaiakra, hogy bunkók, hogy agresszívek, hogy önteltek, de jobb lenne, ha előbb magunkba szállnánk, és elgondolkodnánk azon, hogy mikor lehet majd Szerbiának albán vagy Magyarországnak roma államfője. Amerika bebizonyította, hogy továbbra is a demokrácia éllovasa, olyan ország, amelyik újra és újra képes átlépni saját árnyékán. Nem tökéletes demokrácia az amerikai, de még mindig a létező legtökéletesebbek egyike.

A honlapomon immár elérhető a Családi Körben megjelent, az Újvidéki Televízióban történt október eleji események lehetséges hátterét megvilágító riportom. Holnap elérhetővé teszem a Dina Kurbatvinski-Vranešević vezérigazgató asszonnyal készített interjúmat is. A kommentárom íródik.

Sajnos, egyelőre nem volt alkalmam feltenni a kérdéseimet a TV-ügy kulcsszereplőjének, Dina Kurbatvinski-Vranešević vezérigazgatónak, aki elfoglaltságai miatt egyelőre nem tudott fogadni. Folyamatosan próbálunk időpontot egyeztetni, és én még mindig nem mondtam le arról, hogy valóban sikerül elkészítenem a Vranešević-interjút. Mivel nem szeretném semmivel sem befolyásolni a vezérigazgató válaszait, az ügy véleményezését további egy héttel elhalasztom. Az ügyről készített riportom (Jó éjt, Vajdaság! címmel) olvasható az egyelőre kizárólag papíron megjelenő Családi Kör legújabb számában.