Svetozar Čiplić, az első szerbiai emberi és kisebbségi jogi miniszter ma interjút adott a Családi Körnek. Örülök, hogy én lehettem az első újságíró, akinek szűk egyhetes miniszteri "pályafutása" alatt hosszabban nyilatkozott. Egyúttal csodálkozom azon, hogy ez így van, és a szerbiai sajtó nem szállt rá jobban, hiszen, ha másért nem, hát abból a szempontból érdekes lehet a miniszter úr, hogy kis híján meg sem alakult a tárcája. És ennek érdekesek voltak az okai is. Mindössze egyetlen villáminterjút olvastam vele a Dnevnikben, mióta miniszterré választották.
Čiplić egyébként ugyanabban az irodában kapott helyet - az egykori Föderáció Palotájában, a SIV-ben -, ahol "elődje", a kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Szakszolgálatának igazgatója, Petar Lađević is székelt. Egyébként Čiplić elmesélte, hogy ugyanezt az irodát használta Jugoszlávia utolsó elnökségi elnöke, Horvátország mai államfője, Stipe Mesić is.
Háromnegyed órán át beszélgettünk, és olyan benyomásom alakult ki, hogy Čiplićet nem fogják annyira utálni, mint Lađevićet - sem a civil szférában, sem pedig a nemzeti tanácsok körében. Čiplić, az Alkotmánybíróság egykori bírája sokkal diplomatikusabbnak és kompromisszumkészebbnek tűnik, mint Lađević, aki nem egyszer alaposan felbőszítette a nyilvánosságot.
Például akkor, amikor tavaly, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, ugyanebben az irodában válaszolt a kérdéseimre. Sajnos, az akkori felvetések, dilemmák továbbra is aktuálisak; hogy mást ne mondjak, még mindig nem készült el a nemzeti tanácsokról szóló törvény. A Magyar Szóban megjelent Lađević-interjúm itt olvasható: Miért alkalmaznánk rasszista módszert?
A Családi Körben csütörtökön megjelenő Čiplić-interjú nyilván nem fogja annyira felkorbácsolni az indulatokat, mint egy évvel ezelőtt a Lađević-interjú, - a miniszter úr ugyanis nagyon visszafogottan nyilatkozott a legkényesebb témákról -, de azért tartogat egy-két érdekességet.
Utolsó kommentek