Van udvarunk, van három kisgyerekünk, tehát van az udvarban hinta is. Három. Persze akinek van gyereke, az egyáltalán nem fog csodálkozni azon, hogy a mi kislányaink a saját privát hintáik helyett inkább a közeli játszótérre szeretnek járni hintázni, mert az valamiért sokkal érdekesebb.
A történetünk májusban kezdődött. Egy szép, aranyat érő esőmentes májusi napon elsétáltunk a gyerekekkel a kedvenc játszóterükre, ám hintázni csak ketten tudtak, mivel a harmadik játszótéri hinta ülőlapja hiányzott.
Teljes joggal szólhatna ez a jegyzet arról is, hogy milyen ember az, aki képes lefeszegetni és ellopni egy deszkadarabot egy hintáról, de most mégsem erről lesz szó, hanem Újvidék város önkormányzatáról.
Nosza, gondoltam, élek honpolgári jogommal, és lakossági bejelentést teszek. Nagy nehezen átverekedtem magam a polgármesterről készült fotókkal gazdagon illusztrált hivatalos honlapon, mire ráleltem a jobb oldalsáv közepetáján díszelgő „Dobra uprava” (Jó közigazgatás) linkre, amely a www.dobrauprava.rs oldalra mutatott – elméletileg. Kattintottam, ám a link zsákutcába vitt – a szóban forgó domainnév bérleti díját a város illetékesei úgy látszik elfelejtették befizetni, mivel itt egy angol nyelvű reklámoldal fogadott.
Nem adtam föl. Görgettem az eredetileg megnyitott weboldalt egészen addig, amíg a jobb alsó sarokba rejtve meg nem pillantottam az „Otvorena kancelarija za žalbe građana” (Nyitott ajtó iroda – lakossági panaszok bejelentése) feliratot. Mindjárt tudtam, hogy ez kell nekem!
„A Nyitott ajtó iroda az a hely, ahol megbeszéljük a polgárok problémáit. Ez az a hely, ahol az életfeltételek javítása érdekében az újvidéki lakosok minden problémáját őszinte érdeklődéssel hallgatjuk meg, majd gyorsan és hatékonyan reagálunk, az illetékességi köreinken belül” – hirdeti a megnyíló oldal szövege, amelyet a dátum alapján utoljára 2011-ben (azaz még az előző, demokrata párti városvezetés idején) frissítettek. És a tájékoztató szöveg végén ott áll az iroda nyitvatartási ideje, három telefonszám, valamint egy e-mail cím.
Mivel rühellek telefonálni, gondoltam, írok egy tiszteletteljes levelet a megadott gradonacelnikns@novisad.rs címre, méghozzá álnéven, mert újságíróként ismernek a városházán, és nem akartam, hogy a nevem miatt kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb elbírálásban részesítsenek, mint bárki mást.
(Megjegyzés: a levelezés szerbül folyt.)
Az első levelem május 24-én írtam meg. Ebben a lehető legtömörebben megírtam a problémát, behatároltam a lokációt, és kértem a beígért „gyors és hatékony reakciót”.
A Svédországban élő olvasók sohasem találnák ki, hogy mi történt ezután.
Az én balkáni ingerküszöböm igen magas: nekem gyorsnak számít minden, ami két héten belül megvalósul, de mivel még csak egy félmondatos válasz sem érkezett az illetékesektől, két héttel később újabb levelet írtam.
Empirikus tapasztalataimmal kezdtem (a hinta állapota nem javult), és fotókat is mellékeltem, hogy az épen maradt hinta alapján megállapíthassák, mekkora és milyen anyagdarabot kellene pótolni öt perces munkával és filléres befektetéssel. „A nyár megérkezett, a gyerekeknek pedig nincsenek adekvát feltételei a játékhoz” – próbálkoztam egy mondat erejéig az emocionális húrok pengetésével.
Svédországi olvasók stb.
Az én balkáni ingerküszöbömnek van még egy specifikus tulajdonsága: két hét után exponenciálisan csökken.
Egy héttel később újabb levelet írtam, három és fél napra rá újabbat, majd 1,75 nap elteltével még egyet, immár a „helyzet komolyságára” hivatkozva. És amikor már majdnem eltelt újabb 0,875 nap, ami egy újabb e-mailt eredményezett volna, június 19-én elektronikus levelet hozott a posta. Egy nagyon komoly levelet, fejléccel, iktatószámmal meg minden.
„Tisztelt Címzett,
megkeresésére válaszolva, a város Telekrendezési és Befektetési Igazgatóságának információi alapján, ezúton szeretnénk Önt tájékoztatni, hogy a rendes karbantartási munkálatok keretében minden évben megvalósul a gyermekjátszóterek felújítása és szanálása, a tartozékok cseréje vagy esetleges javítása által. Az említett munkálatok a meghatározott helyi érdekű kommunális tevékenységek finanszírozási programja alapján valósulnak meg.
Az elkövetkező időszakban az említett igazgatóság felügyelő szerve megbízást ad majd a gyermekjátszóterek tartozékainak megjavítására Újvidék város egész területén.”
Tehát mindenki megnyugodhat: ki lesz adva a megbízás „az elkövetkező időszakban” (értsd: a most kezdődő és az idők végezetéig tartó időintervallumban), de nem ám holmi piszlicsáré hinta megjavítására, hanem az egész városi játszótérhálózat újjávarázsolására, szigorúan a komoly honatyák által elfogadott, hosszúnevű programmal összhangban.
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 órán belül reagál a lakossági bejelentésekre: betömi a kátyút, kicseréli a szemeteskannát, megjavítja a hintát, majd mozgóképes beszámolóval posztolja az egész folyamatot a Facebookon. Nem! Újvidék vezetése rendszerben gondolkodik.
A teljes lakosság érdekeit tartja szem előtt, semmi sem kerüli el a figyelmét, működteti az intézményrendszert (az egyik szerv utasítja a másikat stb.) és teljeskörű megoldást alkalmaz. Amikor eljön az ideje – valamikor az elkövetkező időszak derekán. Addig meg majd libikókázunk.
Utolsó kommentek