Természetesen nem hagy hidegen, amikor a Magyar Szó példányszámának alakulásáról olvasok, hiszen a lap példányszámának csökkenése volt az egyik állítólagos oka annak, hogy leváltottak. (A menesztésem utáni napokban derült ki, hogy éppenséggel növekedett a Magyar Szó példányszáma főszerkesztőségem utolsó öt hónapjában, de ez most mellékszál.)
A Magyar Nemzeti Tanács 2013. december 3-i ülésén elfogadták a vajdasági magyar tájékoztatási stratégia idei évi végrehajtásáról szóló beszámolót. A transzparens működésére olyannyira büszke MNT honlapján ugyan nem találtam meg a szóban forgó dokumentumot, de mivel az ülésről majd’ másfél újságoldalnyi cikkben számolt be a nemzeti tanács napilapja, az olvasók értesülhettek olyan részletekről is, hogy miként alakult a 2013-as év során a Magyar Szó példányszáma.
„A Vajdasági Magyar Médiastratégia idei végrehajtásáról szóló beszámoló a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-vel indít. Kiderül, hogy az eladási mutatók legalább 20 százalékos növelését célzó program, elsősorban az alacsony példányszámú hétköznapi számok esetében, továbbra sem hozta meg a várt eredményt. Időszakonként ugyan jelentős pozitív kilengések is jellemzőek voltak, ugyanakkor az összesített adatok értelmében az év tíz hónapjában a Magyar Szó értékesítése nagyjából 6,5 százalékkal kisebb, mint tavaly ilyenkor” – írja a Magyar Szó december 4-i cikkében.
A lapeladás csökkenő tendenciájáról tanúskodik a Magyar Szó auditját végző ABC Srbija cégtől származó adat is. Az egyes auditált médiumok példányszámára vonatkozó adatokat az ABC Srbija előfizetéshez köti ugyan, ám nemrég az egyik kiadó internetes oldalán nyilvánosságra hozta más lapok példányszámának alakulását is, csak azért, hogy eldicsekedhessen saját sikereivel. A cikkben egész konkrét adatok láttak napvilágot a Magyar Szóra vonatkozóan is.
E szerint a havi átlagos eladott példányszám a következőképp alakult:
- február: 7947
- március: 7803
- április: 7503
- május: 7600
- június: 7264
- július: 6311
- augusztus: 7184.
Mármost gondolt egyet Varjú Márta főszerkesztő asszony, és a Magyar Szó december 7-i, hétvégi számában jól kioktatta Gerold László nyugalmazott egyetemi tanárt, aki a Pásztor István VMSZ-elnökkel készített, egy héttel korábban megjelent álinterjújának egyes állításaira reagált. (Mellesleg Varjú Márta ezzel a tettével vétett a sajtótörvény 57. szakaszának 4. bekezdése ellen, de ez most mellékszál.) Dörgedelmében a főszerkesztő asszony ezt írja: „…a Magyar Szót el is kell adni, a Magyar Szó meg kell, hogy feleljen – minden rossz ízű utalás és mondat ellenére, amit Gerold refelxiójában olvashattunk – az Olvasónak. És amíg ezt a Magyar Szó nem csökkenő, hanem stabil, sőt emelkedő példányszámmal tudja megtenni, addig joggal követelheti meg az alapvető tiszteletet még az olyan tökéletes suszertól is, mint Gerold László.”
Ha elfogadjuk, hogy Varjú Márta nem csak mint hipotetikus lehetőségről beszélt a Magyar Szó „nem csökkenő, hanem stabil, sőt emelkedő” példányszámát említve – habár a mondatszerkezet mást sugall –, akkor fölvetődik négy kérdés:
1. Ki hazudik: Varjú Márta, vagy az MNT által elfogadott beszámoló készítői és az ABC Srbija adatait idéző Color Press csoport?
2. Ki nézi hülyének a Magyar Szó olvasóit és egyáltalán a közvéleményt: az MNT bólogató jánosai, akik megszavaznak mindent, amikor föntről beintenek, függetlenül attól, hogy a szintén általuk meghozott stratégia céljait meg se közelítik az eredmények, vagy a Magyar Szó főszerkesztője, aki mellesleg annyira sem tiszteli az olvasóit, hogy odafigyeljen a *rossz ízű, *refelxió és *suszer szavak helyesírására?
3. Vajon milyen következtetést von le az MNT mint alapító abból, hogy az általa kinevezett főszerkesztő vagy a Magyar Szó által fizetett audit-céget idéző Color Press csoport és az MNT által elfogadott beszámoló szerzői nem mondanak igazat?
4. Vajon mikor érik meg az MNT korifeusaiban a gondolat, hogy Varjú Márta szeretné kezdeményezni saját felmentését?
Utolsó kommentek