Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke 24 órán belül válaszolt a tegnapi nyílt levelemben feltett kérdésekre. Ígéretemhez híven közlöm a válaszait – mindennemű tartalmi változtatás nélkül, ahogy kérte.
Ön – szinte napra pontosan – három évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „a források biztosítva vannak, az engedély megvan, a kivitelező megvan: jó esélye van tehát annak, hogy az idén el is készüljön a(z újvidéki Európa) kollégium”. Az egyetemista otthon, melynek további finanszírozását az MNT vállalta magára, a mai napig sem készült el. Miért, és mikor fog elkészülni?
Mások helyett is szégyellem magam azért, hogy az Európa Kollégium nem készült el mind a mai napig. Tudni kell, hogy az Európa Kollégium felépítését a Tartományi Nagyberuházási Alap finanszírozza, míg a tulajdonos, a névleges beruházó, az újvidéki Európa Alap civil szervezet. Az MNT azt vállalta, mint a jövendő szakkollégium egyik alapítója, hogy magyarországi forrásokból finanszírozza a tervek egy részét, az építési felügyeletet, az épület teljes felszerelését és berendezését, s bizonyos utómunkálatokat. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy tudom, hogy a megengedhetetlen késlekedés fő oka az, hogy a Tartományi Nagyberuházási Alap által kiválasztott kivitelező, az Alpine óriáscég csődbe ment, és nem végezte el azokat a munkálatokat, amelyeket szerződésben vállalt, sőt, részben a kifizetett munkákat sem végezte el. Szerencsére a problémára idén megoldást talált a Nagyberuházási Alap, így folytatódhattak a munkálatok. Mára a munkálatok zöme befejeződött, a szobák egy része már be lett bútorozva, ha a mostani kivitelező ebben az ütemben folytatja a munkát, őszig átadhatjuk az épületet. Ennek ellenére semmilyen újabb határidőt nem említek, mert az MNT nem vállalhat felelősséget mások mulasztásaiért.
Ön egyik nyilatkozatában (8:47-nél kezdődik) azt mondta, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjét mindenekelőtt a folyamatosan csökkenő példányszám miatt menesztette az MNT a mandátuma közepén. Mivel indokolja azt, hogy a napilap jelenlegi főszerkesztőjének menesztése mindeddig nem került napirendre, holott a Magyar Szó példányszáma az eltelt három évben is folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott?
Az Ön felmentésének egyik oka 2011-ben valóban a nyomtatott példányszám csökkenése volt, de korántsem ez volt az egyetlen ok a felmentésére. Igaza van, a példányszámcsökkenést a Magyar Szó jelenlegi főszerkesztője sem tudta megfékezni, ami mindenképpen indokolttá teheti felelősségének a megvizsgálását. Mindazonáltal a mostani főszerkesztő felelősségének a kérdésével elsősorban a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (ez gyakorlatilag az igazgatóbizottság – P. Cs. megj.) kell foglalkoznia (ahogy ez 2011-ben is volt), és csak miután ez a testület állást foglal a kérdésben, az ügy akkor kerülhet az MNT elé. Tudtommal idáig a TJGYT a kérdéssel nem foglalkozott, ezért az MNT sem.
Egy minap ismertetett elemzés, amely az idei választási kampány időszakát vizsgálta, a Magyar Szót a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönyének minősítette. Magam is észrevételeztem egy korábbi blogbejegyzésemben, hogy talán picit eltúlzott volt a VMSZ és elnökének jelenléte a napilap hasábjain. Mint a Magyar Szó olvasójának, a VMSZ magas rangú tisztségviselőjének, Önnek mi a véleménye erről?
Azt Ön is alátámaszthatja, hogy sohasem avatkoztam be a Magyar Szó, vagy más, az MNT által alapított média szerkesztésébe, de ha megkértek rá – mint rendszeres médiafogyasztó és valamikori újságíró – szívesen megosztottam meglátásaimat a médiáról. Ebből az következik, hogy nem befolyásoltam a VMSZ, vagy a VMSZ elnökének a jelenlétét sem a Magyar Szó hasábjain, erről, ennek mértékéről a szerkesztőség és a főszerkesztő döntött. Ugyanakkor nem menekülök a kérdéstől: ha mint újságolvasót kérdez, akkor az a véleményem, hogy sok személy, esemény, rendezvény kapcsán a kevesebb talán több lett volna.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt május végén megtartott közgyűlésén keményen bírálta azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek a VMSZ-szel együtt indították a legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon sikerrel szereplő, Ön által vezetett Magyar Összefogás listát. Egyetért-e Ön általánosságban ezzel a bírálattal, és azzal a hasonlattal, miszerint az a jövőben nem fog működni, hogy „a farok csóválja a kutyát”?*
Ami viszont az MNT munkáját illeti, személy szerint elégedett vagyok a Magyar Összefogáson belüli együttműködéssel, és azzal is, amit a civil szféra fejlesztésében közösen megvalósítottunk. Négy éven keresztül igyekeztem erősíteni az MNT integritását és egységét, különösen az alapvető nemzeti ügyeinkben, azt hiszem, ezt nagyrészt sikerült megvalósítani, ami pedig a jövőt illeti, az már nem az én felelősségem, hanem az MNT jövendő elnökének a felelőssége. Egyébként a listaállítás, az egyeztetés 2010-ben sem az irányításommal történt, 2014-ben sem lesz ez másként. Sőt mi több, nincs okom, de jogom se arra, hogy a VMSZ ilyen jellegű politikai döntéseit bíráljam.
Miért nem képviseltette magát az MNT a hónap elején lezajlott Dombos Festen, amely korábban kiemelt jelentőségű rendezvénynek lett nyilvánítva? Mit üzent az MNT ezzel, és azzal, hogy a szintén kishegyesi helyszínen megrendezett, az MNT által patronált Vajdasági Szabadegyetemen – amely történetében először, számomra érthetetlen okból, nem esett egybe a Dombos Festtel – jelen volt az MNT tisztségviselője?
A Dombos Fest továbbra is kiemelt jelentőségű rendezvényünk, tavaly személyesen jártam el annak érdekében, hogy nagyobb támogatáshoz jusson a rendezvény az MNT által. Ha meghívtak bennünket (én nem láttam a meghívót) és nem voltunk jelen, az mulasztás volt a részünkről, de minden szubjektív elfogultságom ellenére sem hiszem, hogy a jelenlétünk teszi naggyá a rendezvényt. Nem a Dombos Fest, hanem mi magunk lettünk szegényebbek azzal, hogy nem voltunk jelen.
Nemrég az Újvidéki Rádió Hangadó Szerda című műsorában „divatjelenségnek” minősítette a vajdasági magyar fiatalok kivándorlását, ugyanakkor az okok között nem említette a magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő megszerzését. Továbbra is kitart-e 2003-ban megjelent szerzői cikkében megfogalmazott véleménye mellett, miszerint a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyar közösségek kegyes nemzethalálát jelenti?
Amit a kivándorlásról, vagy a kettős állampolgárságról írtam, mondtam az elmúlt tíz esztendőben, azt ma se tagadnám le, sőt, nagyrészt ma is azonosan gondolkodom ezekről. Ami a kettős állampolgárságot illeti, egyértelműen bekövetkezett az, hogy a magyar útlevél birtokában mind többen hagyják el a szülőföldünket, azaz a magyar útlevél megkönnyítette a szülőföld elhagyását. Persze fontos megjegyezni azt is, hogy az ország elhagyásának nem oka, hanem esetleg eszköze a magyar útlevél. Két dolgot azonban mégis szeretnék ehhez hozzátenni, az egyik, hogy a kivándorlás fő célpontja ma nem Magyarország, hanem Nyugat-Európa, a másik pedig az, hogy a könnyített honosítás nem csak az elvándorlást könnyítette meg és gyorsította fel, de egyúttal pozitív folyamatokat is generált: megnőtt a magyarsághoz tartozás és a magyar nyelv presztízse a Vajdaságban. Egy biztos: komoly, tudományosan megalapozott felmérésekre és elemzésekre lenne szükség ahhoz, hogy teljesebb képünk legyen arról, mit nyertünk és mit veszítetünk a könnyített honosítás intézményével.
* Pásztor István szavait nem igazán idézte/merte idézni a vajdasági magyar sajtó. Így kénytelen vagyok lábjegyzetben leírni az elhangzottakat: „Az nem fog működni, hogy valaki megpróbálja eljátszani, minthogyha működne az, hogy a farok csóválja a kutyát. Az nem fog működni, hogy a mi listánkra majd a pici kis csoportos civilek eldöntik, hogy ki az, aki feljöhet, és ki az, aki nem. Ezt a történetet fejezzük be! És az se nem járható út, hogy akkor, amikor listára kell jönni, akkor ide tartozunk és összefogunk, utána pedig megjátsszuk a független, általános képesítésű civilt, és össze-vissza harapdálunk mindent meg mindenkit. Azt gondolom, hogy ez is egy tapasztalat, amiből le kell vonni a következtetéseket.”
Utolsó kommentek