Nagyon kíváncsi vagyok, miként fognak a radikálisok kimászni a mindennapos utcai sétálgatásból, ami a vártnál 985.000-rel kevesebb résztvevőt számláló kedd esti "tömegtüntetésük" után egyre parodisztikusabbá válik. Megkönnyíti a kihátrálás dolgát az, hogy nem egészen körvonalazható, pontosan miért is vonulnak nap nap után az utcákra, tehát nincs egy konkrét cél, amit a sétálással feltétlenül el kellene érniük.
1996/97 telén mi pontosan tudtuk, miért sétálunk nap mint nap. A cél az volt, hogy a miloševići hatalom elismerje a helyhatósági választások valódi eredményeit. És addig sétáltunk, amíg ez be nem következett. Persze mindannyiunkban ott volt a remény, hogy képesek leszünk túllőni a deklarált célon, és esetleg a rezsimet is sikerül megbuktatnunk, de sajnos ez akkor nem sikerült, pedig nem néhány százan vagy ezren voltunk...
Akinek van kedve föleleveníteni a 90-es évek legdicsőségesebb szerbiai eseményeit, ajánlom figyelmébe a Belgrádi Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának korabeli honlapját. Valódi őslelet, amit gondosan a hálón feledtek.
Utolsó kommentek